Böcskei László: „A testvériség útján kívánok haladni”

– Milyen tervekkel érkezik Nagyváradra?
– Külön tervezetet még nem készítettem, de nagyon fontosnak találom, hogy mindenekelőtt megismerjem az egyházmegyét, a híveket, az egyházközségeket, a papokat, a hitéletet, illetve mindazt, amit eddig sikerült elérni, hiszen tudom, hogy nagyon sok munka folyt, nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a nagyváradi egyházmegye katolikus közössége nemcsak a jelenét tudja biztosítani, hanem a jövőjét is. Ilyen szempontból szeretném megismerni az egyházközségek életét, és mindenekelőtt arra szeretnék odafigyelni, hogy meg tudjuk közelíteni az egyház és az egyházközségek életében jelentkező érzékenyebb, nehezebb, problematikusabb oldalakat is. Szándékomban áll megszólítani a laikusokat, a fiatalokat, hogy minél jobban és minél közelebbről be tudjuk őket kapcsolni az egyház életébe.

– Ön eddig a temesvári egyházmegyében tevékenykedett, mennyiben befolyásolhatja majd püspöki munkáját, hogy nem a nagyváradi egyházmegyében szolgált?
– Azt hiszem, hogy az eddig kifejtett tevékenységem során – majdnem húsz éven keresztül a temesvári egyházmegye központjában dolgoztam, először püspöki titkárként, majd általános helynökként – elég sok tapasztalatot gyűjthettem. Bízom abban, hogy ezeket a tapasztalatokat hasznosan felhasználhatom majd a nagyváradi egyházmegyében is, hiszen – bár két külön egyházmegyéről van szó, és mindeniknek megvan a maga specifikuma – a mai idők kihívásai és nehézségei azonosak. Ezért élni szeretnék, és biztos vagyok benne, hogy élni is tudok majd a temesvári tapasztalatokkal.

– Elődje, Tempfli József püspök úr nagyon sokat tett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása érdekében. A közeljövőben számos egyházi ingatlanban működő iskolának jár le a bérleti szerződése, és két éven belül a püspöki palota is teljesen kiürül. Mik a tervei ezekkel az épületekkel?
– Először is meg szeretném ismerni közelebbről, hogy mi tartozik a nagyváradi egyházmegyében ebbe a kategóriába, és szeretném felmérni, hogyan áll a visszaszolgáltatási folyamat, hiszen tudomásom szerint Nagyváradon is még elég sok nyílt ügy van. Szeretném tehát megismerni az egyházi ingatlanokat, és ezeknek a jövőjéről majd komolyan és alaposan akarok tárgyalni, konzultálni az illetékes papokkal, megbízottakkal, még laikusokkal is, azért hogy ezeknek az épületeknek a jó kihasználását nemcsak rövid távon, hanem hosszabb távon is tudjuk majd biztosítani. Ez egy nagyon komoly feladat, és most, hogy már hamarosan ott leszek Nagyváradon, ez is egy nagyon fontos tárgyalási téma lesz.

– Felmerült-e az, hogy a püspökség visszaköltözzön a püspöki palotába?
– Nemcsak hogy felmerült, hanem az elmúlt napokban a püspöki hatóság irodái már át is költöztek. A szentelés után teljes erővel ott fogunk dolgozni, onnan történik majd az ügyintézés. Első nagyváradi látogatásomkor azt kérdezték tőlem, hogy hova fogok beköltözni. Megbeszélve ezt a kérdést elődömmel, Tempfli József püspök úrral – aki nagyon sokat küzdött ezért az épületért –, hajlottam arra a megoldásra, hogy magam is a püspöki palotába költözzek, és ott fog majd lakni már a közeljövőben az a kis munkacsoport, amelyet magam körül ki fogok alakítani, az aulisták. Tehát ezen a téren már megtörtént az előrelépés, a püspöki iroda már a püspöki palotában működik.

– Nagyváradon nem voltak mindig felhőtlenek a felekezetközi, nemzetiségközi kapcsolatok, gondolok például a Lorántffy-gimnázium sportpályájának az ügyére. Ön viszont olyan egyházmegyéből jön, ahol a különböző nemzetiségek együtt alkotják a római katolikus közösséget. Ez mennyire segítheti abban, hogy harmonikus kapcsolatot alakítson ki a különböző felekezetekkel?
– Valójában a temesvári egyházmegyében jó tapasztalataink vannak ezen a téren, és itt nemcsak felekezetek vagy nemzetiségek közötti toleranciáról beszélünk, hanem nyugodtan mondhatjuk azt, hogy testvériesen élnek együtt az ortodoxok mellett a katolikusok, reformátusok, zsidók, a szerb ortodoxok és a többi felekezet. Úgy tapasztaltam, ahhoz, hogy egy ilyen kiegyensúlyozott légkör létrejöjjön, és ne csak a formaságoknál maradjunk, hanem valójában tudjunk egymáshoz közeledni, nagyon fontos a nyitottság, nagyon fontos az, hogy ismerjük a másikat, ismerjük azt, aki mellettünk él, akivel együtt osztjuk meg ugyanazt a sorsot. De ugyanakkor fontos az is, hogy saját identitásunk helyesen mutassuk be mások előtt, és akkor így, egymásról tudva, a békesség hangján kommunikálva lehet előre haladni. Természetes, hogy ez a testvériség nem máról holnapra születik meg, de hiszem azt, hogy Nagyváradon is ezen az úton haladtak eddig, és továbbra is a testvériség és a testvéri együttlét kiépítésén tudunk dolgozni. Gondolok itt úgy a felekezetek közötti viszonyra, mint a különböző nemzetiségek közötti viszonyra.

– Mi a véleménye a papok politikai szerepvállalásáról, mennyire megengedett, hogy egy katolikus pap politikai, önkormányzati tisztséget vállaljon?
– Ha ezt így kérdezi, hogy mennyire megengedett, akkor az egyházi törvények szerint nem megengedett, hogy a pap politikai szerepet vállaljon. Véleményem szerint nem a papnak az elsődleges feladata, hogy a politikai életben főszerepet vállaljon. Nekünk, lelkipásztoroknak jelen kell lennünk, rendelkezésre kell állnunk. Ez nem jelenti azt, hogy nem követjük figyelemmel a körülöttünk zajló történéseket, és nem zárja ki azt, hogy nem törekszünk arra, hogy közösségünkből olyan laikusokat neveljünk, akiket azután megfelelő helyre tudunk irányítani, és akik méltóképpen tudják képviselni mind az egyház, mind a különböző kisebbségek, nemzetiségek érdekeit.

– Felszentelését követően kell-e személyi változásokra számítani a püspökség élén?
– Most annyit mondhatok, hogy bővül a püspöki kúria, folyamatban van egy püspöki titkár és egy irodaigazgató kinevezése. Talán majd a püspökszentelés alkalmával vagy rögtön utána, mikor már tisztázódik a személyeknek a kiválasztása, közzéteszem a püspöki irodának az összetételét.

– Az általános helynök marad, vagy ezt a tisztséget illetően is változásra kell számítani?
– Neveket még nem akarok mondani. Amikor majd minden tisztázódik, kihirdetem a neveket. Addig csak anynyit mondhatok, hogy bővül a püspöki kúria, és a helynök mellett ott lesz az irodaigazgató és a püspöki titkár is.

– Milyen gondolatokkal, lelkülettel várja a szombati püspökszentelést?
– A kinevezésem óta eltelt két és fél hónapban sikerült feldolgoznom a rám háruló feladat fontosságát, most a Jóistenre hagyatkozva tekintek a jövő felé, és hiszem azt, hogy a nagyváradi egyházmegyében jó munkatársakra találok. Hiszem, hogy valóban össze tudunk fogni, és közösen – még akkor is, ha ez olykor áldozatba is kerül – sokat fogunk tudni tenni a jelenünkért és jövőnkért.