Bethesda-program a Marosvásárhelyen kezelt betegeknek és hozzátartozóiknak

Ennek keretében az Erdélyi Református Egyházközség vásárhelyi intézménye jelképes áron kínál szállást és kosztot betegeknek és hozzátartozóiknak egyaránt. Ugyanakkor recept alapján gyógyszertámogatást biztosít, ápolást és lelki gondozást nyújt. A jótékonysági programot etnikai és felekezeti hovatartozástól függetlenül bárki igénybe veheti.

„Köztudott, hogy a Székelyföldről a súlyos betegek többségét a marosvásárhelyi klinikákra utalják. A mielőbbi gyógyulás reményével nemcsak a beteg érkezik, hanem sok esetben a hozzátartozó is. Ugyanis ápolni, gondozni, szemmel tartani és főleg lelkileg bátorítani szeretné a kezelésre szoruló rokonát. Ilyenkor sokan rémülten keresik a marosvásárhelyi ismerőst, a klinikai kapcsolatokat. Van, aki szerencsés, van, aki nem.

Ezért gondoltunk arra, hogy olcsó szálláshelyeinkkel, a Bod Péterben tanuló diakonisszáinkkal, orvos, pszichológus barátainkkal segíthetnénk a rászorultakon” – vázolja a program lényegét a ház igazgatója, Jakab István. A program alapjait még a ház korábbi vezetője, Ábrám Zoltán tette le. Benne fogalmazódott meg elsőként, hogy az itt megszálló hozzátartozóknak kedvezményeket kellene biztosítani. Jakab szerint a jelenlegi vezetők már csak továbbfejlesztették elődjük gondolatát.

A flekkentől a jó szóig

Azoknak, akik orvosi papírral igazolják, hogy a kórházban fekvő hozzátartozójukhoz jöttek, a szállásért mindössze 20–25 lejt kell fizetniük. Az ár a svédasztalos reggelit is magában foglalja, és az igazgató szerint az étterem személyzetét az sem zavarja, ha a vendég a kórházban fekvő rokona részére is elpakol egyet-mást.

„Sőt ha az ápolt személy már nemcsak kórházi kosztot fogyaszthat, hanem teszem azt, megkíván egy bécsi szeletet vagy egy flekkent, azt is elkészítjük” – teszi hozzá Jakab. Egy tisztességes ebéd vagy vacsora ára a Bethesda-program keretében nem haladja meg a nyolc-tíz lejt, de az is előfordul, hogy ingyen küldik be a kórházba. Ha van hozzátartozó, attól, ha nincs, akkor akad valaki a személyzetből, aki vállalja a fuvart.

Továbbá a vártemplom gyógyszerlerakatával közösen receptre, szintén jelképes áron orvosságot biztosítanak a rászorulóknak. Amire viszont talán a legbüszkébb a vezető, az a lelki gondozás, amit mind a betegnek, mind a hozzátartozónak biztosítanak. A kórházban egyelőre a református lelkész keresi fel a betegeket, de Jakab reményei szerint hamarosan a római katolikus és unitárius papok is bekapcsolódnak a munkába.

„A házban lelkipásztor is, pszichológus is a hozzátartozó rendelkezésére áll, ugyanis az esetek többségében nem is a beutalt szorul lelki támaszra, hanem aki elkíséri” – állítja az igazgató. A Bod Péter Diakóniai Központban ugyanakkor mindenkinek van egy őszinte, kedves, bátorító szava a hozzátartozókhoz.

„Ennyi melegséget életemben nem kaptam”

A kézdivásárhelyi Kovács Júlia egyike azoknak, akik igénybe vették a diakóniai központ szolgáltatásait. Már három hónapja itt lakik, amióta autóbalesetet szenvedett férjét kórházba szállították. Egyelőre csak a tüdejét sikerült műteni, mert állapota továbbra is súlyos. Ezért az orvosok állandó megfigyelés alatt, az intenzív osztályon tartják. Felesége az egyetlen személy, aki naponta bejárhat hozzá.

Mint mondja, ezekben a hetekben, hónapokban férjének nemcsak az orvostudományra, hanem szerettei lelki támaszára is óriási szüksége van. „Marosvásárhelyen nem ismertem senkit, se barátaink, se rokonaink nem élnek errefelé, szállodába pedig nem mehettem, hiszen nem lenne miből fizetnem. Ez a környezet, amelybe belecsöppentem, a kézdivásárhelyi lelkészünk javaslatára, viszont annyira meleg, barátságos, együttérző, hogy azt szavakban elmondani vagy pénzben megfizetni nem lehet. Ennyi melegséget életemben nem kaptam senkitől” – mondja meghatódva az asszony, miközben könnyeivel küszködik.

Rövid szünet után sorolni kezdi: a ház személyzete nemcsak bizonyos ételek elkészítésében és útbaigazításokkal segíti, hanem naponta érdeklődik a férje állapota és az ő hogyléte iránt. Amikor látják, hogy elcsüggedve tér haza beteg párjától, reménykedésre buzdítják. Ottjártunkkor éppen Jakab István igazgató érdeklődött hogyléte felől. Párperces beszélgetés után mindketten mosolyogva álltak fel az asztaltól. Az asszony férje felépülésében, az igazgató a lelki támasz hatásában bízott.