Árpád-házi Szent Erzsébet, Türingia büszkesége

Németországban főként türingiai Erzsébetként emlegetik. Az elmúlt hónapokban Wartburg várában lévő lakrészét és fennmaradt ereklyéit a világ minden sarkából érkező látogatók megcsodálták. Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek „sugárzása” nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít. Születésének nyolcszázadik évfordulója alkalmából a nyár elején rendkívüli kiállítás nyílt az Eisenach fölötti, 411 méter magas domboldalon fekvő évezredes várban. A tárlat Erzsébet halála napján, november 19-én zárult. Sokan lepődtek meg azon, hogy jóval több látogatót vonzott a sárospataki királylány, mint hét évvel korábban a Johann Sebastian Bach életművét bemutató kiállítás.

Az aránylag kora délelőtti időpont és zimankós időjárás ellenére, a zárás előtti héten nagy nyüzsgés fogadott a bejáratnál. Miután türelmesen kivártuk a kígyózó sort, egy deszkából rögtönzött tágas folyosón jutottunk be a várba. A legelőször 1080-ban említett erődítmény szinte valamennyi terme nyitva áll a látogatók előtt. A turisták hada él is a lehetőséggel; ott jártunkkor a német iskolásoktól az Ázsiából érkezettekig sokféle vendég megfordult. „Késő ősz van, és hideg, a látogatók mégis már a kora délelőtti órákban birtokukba veszik a várat. Aztán így megy ez estig, csak győzzük szusszal. Még az egyetemi éveim alatt foglalkoztatott Szent Erzsébet személye, de soha nem hittem volna, hogy világszerte ekkora kultusza lehet egy magyar nagyasszonynak” – meséli a kiállítás egyik fiatal teremfelügyelője, aki tovább is folytatná az áradozást, de kénytelen megszólítani két, tíz év körülinek tűnő kisiskolást. A muzeológus éppen bújócskázás közben zavarta meg a patinás termek között rohangáló német nebulókat. Felvetésünket, hogy egy tíz év körüli gyermeknek a várkastély sokkal érdekesebb lehet, mint Szent Erzsébet személye, a múzeum alkalmazottja kikéri magának. „Itt Türingiában minden gyerek tudja, ki volt Szent Erzsébet – jelenti ki büszkén. – A tankönyvek türingiai Erzsébetként emlegetik, de magyar származásáról is említést tesznek”. Amikor tesztelni próbáltuk az osztálykirándulás csendesebb résztvevőit, a 12 éves Helga a nagyasszonynak a várból való kiűzetését meséli, vele egykorú társa, Catharina pedig a szentté avatás körülményeit próbálja összefoglalni. Tudták, hogy Erzsébetet férje, IV. Lajos türingiai őrgróf 1227-ben bekövetkezett halála után sógorai megfosztották a vagyon kezelésének jogától és özvegyi jussától. Wartburg vára elhagyására kényszerítették, de ez nem keserítette el őt. A fiatal özvegy eladta mindenét, ami még megmaradt, és pénzét szétosztotta a szegények között. Az általa létrehozott ispotályban naponta ápolta betegeit, mosdatta és főzött rájuk. Közben gyapjút font, amelynek árát a betegek ellátására fordította. A lányok azt is tudják, hogy 24 éves korában bekövetkezett halála után temetésén mintegy kétszázezren vettek részt. Halála után négy évvel, 1235-ben IX. Gergely pápa szentté avatta.

A szervezők szerint mintegy háromszázötven tárgyat sikerült összegyűjteni Erzsébet hagyatékából és életéről. A látogatók többek között azt a jegygyűrűt is megcsodálhatták, amit Erzsébet még sárospataki kislányként foglalóként kapott a német hercegi családtól. Másik érdekes tárgy, épségben maradt inge, amit esküvője napján viselt. A falról Moritz von Schwind Erzsébetet ábrázoló több freskója köszön az érdeklődőre. Egyikük éppen a halálos ágyán mutatja be a távozni készülő fiatal aszszonyt. A kiállításon bemutatott feljegyzések szerint utolsó napjait gyermeki derű ragyogta be. Erzsébet elajándékozta a még meglévő holmiját, s vigasztalta a mellette virrasztó nővéreket.