„A kitartásnak, a hitnek a példaképe volt”

„A kommunizmus éveiben nem is mertünk gondolni arra, hogy valaha vértanú püspökünket a boldogok sorába iktatja a szentatya. Viszont a ’89-es fordulatok után lehetségessé vált az újraindult püspökség keretében a boldoggá avatás kérése. Amikor kinevezték elődömet, Reizer Pált püspökké, mindjárt az első feladatok között szerepelt a vértanú püspökünk boldoggá avatása” – mesélte az előzményeket az egyházi elöljáró.

Mint mondta, Scheffler János boldoggá avatásához már csak a bíborosok egyöntetű véleménye hiányzik, de a püspök szerint ez is biztosan meg lesz, és a szentatya aláírja a vértanúságát bizonyító dokumentumot. „Éppen ezért, ennek tudatában, amikor a szentatyával négyszemközt beszélgettem, kifejeztem a hálámat és a köszönetemet azért, hogy hamarosan a szentatya megajándékozhat bennünket egy új boldoggal, a mi vértanú püspökünk boldoggá avatásával. A szentatya megértően mosolygott és biztatott bennünket, hogy igen, ő nagyon nagy örömmel ajándékoz meg mindenkit, bárcsak többeket ajándékozhatna meg ilyen nagy égi pártfogóval, mint amit egy boldog jelent” – mesélte Schönberger Jenő.

Elmondta, Scheffler János püspökké választásakor az egyház egységét tűzte ki célul. „Akkor még nem is sejtette, milyen nagy áldozatot kíván tőle éppen ezért az egységért és az egység megőrzéséért az Isten. A megpróbáltatások hamarosan jelentkeztek. A háború borzalmai elérték Szatmárt. Szatmár bombázásakor a püspöki palota is találatot kapott két helyen: az óvóhelyen, pincében lévő teljes tanári kar és kispapság, s néhány nővér, huszonegyen szám szerint, meghalnak. (…) Végig kellett szenvednie a sváb származású híveinek a deportálását. Mindent megpróbált, amit csak tudott és tehetett, bár eredményt nem tudott elérni.

A kommunista hatalom egyeduralkodóvá válása Romániában egyértelművé tette az egyházüldözést. A kommunistáknak elsődleges célpontjai a vallási vezetők voltak. Scheffler János életében a meghurcoltatások azzal kezdődtek, hogy 1948-ban a román kormány a kultusztörvény alapján felfüggeszti püspöki működését. 1950. május 23-án kényszerlakhelyre viszik, a Déva melletti Körösbánya ferences rendi kolostorába. Egészen a letartóztatásáig itt él magányosan, övéitől teljesen elzárva. A román kommunista hatalom az ő személyét nézte ki a Rómától független, Erdélyben egyedülinek elismert egyházmegye vezetésére, Márton Áron helyére.

Az állami érdekeket kiszolgáló, az egyház átalakítására felhasznált gyulafehérvári egyházi vezetők mellé egy bábszerepet betöltő püspököt akartak. Nem vállalta a neki szánt szerepet, ezért letartóztatták. 1952 márciusa és szeptembere között a bukaresti belügyminisztériumban tartották fogva, innen szállították át Jilava föld alatti börtönébe. Koncepciós pert kezdeményeztek ellene, a kommunista koncepciós perek szokványos vádjával, a Vatikánnak való kémkedéssel és hazaárulással akarták megvádolni. Magas rangú állami vezetők azonnali felmentését ígérték, ha elvállalja a neki szánt szerepet.

Cellatársainak elmondta, katolikus papnak nem szégyen kommunista börtönben szenvedni vagy meghalni. Hiszen a kötelesség teljesítése és a hitéhez való hűség juttatta oda. Koncepciós per tárgyalására nem kerülhetett sor, mert a kínzások és a börtön embertelen körülményei egészségét tönkretették. Élete minden szakaszában hangoztatott célja Isten akaratának keresése, felismerése és teljesítése volt. Azt vallotta, hogy a szeretet próbája, mértéke, fokozója a másokért hozott áldozat. Ezért akart vezeklő, engesztelő lélekké válni” – számolt be elődje szenvedéseiről az egyházi elöljáró, aki szerint Scheffler János püspököt mind a papok, mind a hívek az egyház vértanújának tekintették.

„Scheffler János a kitartásnak, a hitnek olyan csodálatos példaképe, amelyet, azt hiszem, életemben nekem is követnem kell. Az egyház iránti hűsége, az emberek szeretete és „minden” vállalása jellemezte az ő életét. Személye felbecsülhetetlen kincs számunkra, az egyházmegye büszkesége, de ugyanakkor kihívás is. Kihívás, hogy ismerjük meg az ő életét, a gondolkodásmódját, a hitét és az ő csodálatos nagyságát. Meg kell őt ismernünk azért, hogy megszeretve a nyomába tudjunk lépni” – hangsúlyozta Schönberger Jenő. Mint hozzátette, a boldoggá avatási szertartás komoly előkészületeket igényel, amelybe a hajdani nagy egyházmegye területén lévő plébániákat, a magyarországi, illetve ukrajnai részeket is bevonják.

„Büszkék vagyunk, hogy egyházmegyénkben boldoggá avatás történik, büszkék vagyunk, hogy voltak olyan elődeink, akik erre a magaslatra eljutottak. Büszkék vagyunk rájuk, de ugyanakkor feladat is számunkra, hogy ezt a kegyelmi időt valóban úgy tudjuk kitölteni, megélni, hogy abból lelkünk nagyon nagy haszna származhasson” – hívta fel a figyelmet a püspök, aki arra kérte a híveket, paptestvéreit, hogy kapcsolódjanak be a boldoggá avatási ceremóniát megelőző programokba. Erre már vasárnap, január 16-án alkalmuk lesz, amikor a vértanú püspökről szóló kiállítást nyitnak meg a szatmárnémeti püspökség dísztermében. A 12.15 órakor megnyitandó tárlat nyár közepéig látogatható.