Fotó: Rostás Szabolcs
Elözönlötték Gyulafehérvár utcáit és tereit az ország minden tájáról, valamint külföldről összesereglett románok, hogy megünnepeljék az 1918-ban kimondott egyesülési nyilatkozat századik évfordulóját – helyszíni riportunk az Erdély történelmi fővárosában zajló eseményekről.
2018. december 01., 10:452018. december 01., 10:45
2018. december 01., 22:532018. december 01., 22:53
„Élőben vagy, Lia?” – kérdezi nevetve egy középkorú férfi a gyulafehérvári ortodox székesegyház előtti tömeget mobiltelefonja kamerájával pásztázó hölgy ismerősét. Az Erdély ősi történelmi fővárosának központjába tízezrével özönlő ünneplők kezében zsebkendőnyi vagy méteres trikolór, valamint okostelefon, ami a csípős fagyban nem akármilyen mutatvány.
Hajnalban egyirányú vesztegzárat foganatosítottak a hatóságok, gépkocsival tilos behajtani a városba, az ünneplők a helyi önkormányzat által Gyulafehérvár szélén, külső kerületeiben létrehozott alkalmi parkolóhelyen hagyhatták járműveiket. Innen aztán a helyi tömegközlekedés autóbuszai szállítják az embereket a központba a 2,5 lejes menetjegy – nemzeti ünnep ide vagy oda – fejében, amit a sofőrnél vagy sms-ben is meg lehet váltani.
Gyulafehérvárra már napokkal ezelőtt beindult a népvándorlás, a centenáriumot a román egyesülés városában ünnepelni vágyók közül sokan nem autóbusszal, vonattal vagy személygépkocsival érkeztek, hanem gyalog, lóháton vagy szekéren tettek meg több tíz vagy akár több száz kilométert. A legnagyobb teljesítmény minden bizonnyal a 75 éves Ion Mărgineanué, aki harminc nap alatt tette meg a közel 600 kilométeres távot az apostolok lován a Moldovai Köztársaságból. A chișinăui parlament egykori képviselője ama óhaját igyekezett a világ tudtára adni a nem mindennapi meneteléssel, hogy mihamarabb egyesüljön a Prut menti „két román állam”.
Fotó: Rostás Szabolcs
Fotó: Rostás Szabolcs
Fotó: Rostás Szabolcs
Fotó: Rostás Szabolcs
Fotó: Rostás Szabolcs
Fotó: Rostás Szabolcs
„Még gyalogolnék ugyanennyit, ha holnap megvalósul az egyesülés” – fogadkozik Gyulafehérváron a veterán unionista, aki a kilencvenes évek elején maga is aláírta a volt szovjet tagköztársaság függetlenségi nyilatkozatát. Adrian Bumbar, egy temesvári lovaglóklub tagja Brenda nevű lován lovagolt el a centenáriumi ünnepségre, mintegy nyolcvanan kerékpáron tették meg pénteken a Kolozsvár és Gyulafehérvár közötti száz kilométeres távot, észak-erdélyi és ukrajnai románok ugyanakkor őseikhez hasonlóan szekéren utaztak le Máramarosszigetről Erdély közepébe.
A 63 ezres lélekszámú megyeszékhelyen hosszú ideje türelmetlen várakozás előzte meg a történelmi pillanatot, amit a legtöbben a nemzeti büszkeségtől dagadva óhajtottak átélni, amiből ugyanakkor sokan igyekeztek (volna) jelentős anyagi hasznot is húzni.
Fotó: Rostás Szabolcs
Akárcsak a kolozsváriak az Untold idején. Azzal a különbséggel, hogy míg a könnyűzenei fesztivált évente megrendezik a kincses városban, centenárium száz évente csak egyszer van, így a gyulafehérváriak igyekeztek megragadni a földi pályafutásuk során csak egyszer adandó alkalmat.
A különböző szálláshirdető oldalak tanúsága szerint az anyagi haszonszerzés reménye jócskán legyűrte a hazafias érzületet és az ünnepelni érkező honfitársakkal való szolidaritást, mert egy két-három szobás lakásért akár kétezer eurós bérleti díjat is elkértek három éjszakára. A Gyulafehérváron soha nem tapasztalt elrugaszkodott árak láttán jócskán elképedtek a helyi ingatlanközvetítők, akik szerint azonban a legtöbben jóval kevesebbet kaptak bérleményükért a „kikiáltási árnál”.
„A román nemzet ébredését” – válaszolja egy mellközépig érő szakállt hordó ortodox pópa, amikor az ortodox misét hallgató tömegben arról kérdezem, mit jelképez Erdély és a Román Királyság egyesülésének centenáriuma a románok számára. A Szilágy megyei Nagyderzsida kolostorából érkezett pap azt mondja,
Miközben megajándékoz a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett kolostor zsebnaptárával, távolabbról, Olaszországból érkező ünneplőkbe botlunk.
Fotó: Rostás Szabolcs
Ioan és Petru kifejezetten a centenáriumi ünnepségre jött haza Milánóból, a testvérpár tizennégy éve él Itáliában. Egymás szavába vágja mondják, mennyire megható, hazafias pillanatokat élnek át az „egyesülés bölcsőjében”, és semmiért nem adnák, hogy itt lehetnek. Megkérdezem, milyen feltételeknek kellene teljesülniük ahhoz, hogy végleg hazatelepedjenek, mire mindketten a gazdasági stabilitást említik első helyen. Egy bánffyhunyadi történész korabeli önkéntes egyenruhában feszít, és büszkén mondja, hogy nagyapja az első világháborúban harcolt; nem is volt kérdés számára, hogy részt vesz a centenáriumi rendezvényeken Gyulafehérváron.
Ennyi trikolór talán a világon nincs, gondolhatnánk, de mégis van, olyannyira, hogy jutott belőle Hunyadi Jánosnak az érseki székesegyházban található sírhelyére is, egyfajta bizonygatásképpen az egykori kormányzó feltételezett román származását.
Mivel az ortodox székesegyház udvarán és az Egyesülés terme előtti placcon kevesen férnek el, sokan lecövekelnek Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) vajda lovasszobra előtt, ahol hórába fognak, hazafias dalokat énekelnek. Adott pillanatban egy hatalmas dzsembori benyomását kelti a centenáriumozás, ahol rengetegen öltöttek népviseletet, és mindenki örömittasan énekel, zászlót lenget, közben pedig önfeledten szelfizik. Még olyan máramarosi öreg úrral is összefutunk, aki „Egészséget!” felkiáltással szól, amint megtudja, hogy magyarok vagyunk, majd a román zászlót lengetve rázendít az Az a szép kezdetű műdalra...
A centenáriumhoz kötődő rendezvénysorozat már szerdán kezdetét vette, szombatig azonban többnyire kiállításokból, könyvbemutatókból, koncertekből, koszorúzásokból állt össze az ünnepi megemlékezések sora. No és persze szoboravatókból, amelyekből Gyulafehérváron sem volt hiány, büsztöt kapott többek között Thomas Woodrow Wilson, az egyesült Államok 28. elnöke és Emmanuel de Martonne francia geográfus. Előbbiben a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló 14. pontja okán Nagy-Románia egyfajta letéteményesét tisztelik a románok, míg utóbbinak azért köszönhet sokat a román nemzet, mivel oroszlánrésze volt Románia jelenlegi határainak – a magyarok szempontjából természetesen igazságtalan – megrajzolásában.
Fotó: Rostás Szabolcs
Ebből az alkalomból két, az 1228 küldött nevét sorjázó emléktáblát is lelepleztek, amelyet Daniel ortodox pátriárka szentelt fel. Itt csíptük el – híveivel való végeérhetetlen fotózkodás közepette – két szó erejéig Gheorghe Flutur liberális politikust, a Suceava megyei önkormányzat elnökét, aki úgy fogalmazott: száz évvel ezelőtt a román népnek sikerült túllépnie a korlátain, ennek köszönhetően pedig Románia kivirágzott. És hogy mit üzen román politikusként az országban élő nemzeti kisebbségeknek, mindenekelőtt a magyaroknak? „Románia valamennyi nemzeti kisebbség számára egyenlő esélyeket kínál, nálunk az etnikai tolerancia messzemenően biztosított, ezt büszke bukovinai románként határozottan állíthatom” – adja elő Flutur a bukaresti politikai illetékesek szájából jól ismert szöveget.
Délután Klaus Johannis államfő jelenlétében felavatták a 22 méter magas, négy, egymással szembefordított kereszt alkotta egyesülés emlékművét. A nagy egyesülést kinyilvánító 1918-as nagygyűlés helyszínén, a gyulafehérvári vár bejáratánál elhelyezett gigantikus alkotást formája miatt sokan máris „Facebook-emlékműnek” csúfolják; talapzatától az ugyancsak most felavatott hídon lehet átjutni a várba. Az emlékmű- és hídavatást katonai parádé követte (többek között a várfalakról leadott huszonegy ágyúlövéssel tisztelegtek a történelmi pillanat előtt), majd a tervek szerint mintegy negyvenezer adag ételt osztanak ki a centenáriumi ünneplőknek.
Fotó: Rostás Szabolcs
Fotó: Rostás Szabolcs
Fotó: Rostás Szabolcs
A Kolozsvártól bő húsz kilométerre fekvő Magyarfenesen áthaladó főúton sokan megállnak a László-Rigó porta előtt friss zöldségért. Videós riportunkban a gazdacsalád farmbéli teendőit jártuk körül.
Több mint 50 százalékkal megemelték az Aradi Nemzetközi Repülőtér igazgatótanácsi tagjainak a havi illetményét, de az intézmény többségi tulajdonosa, a megyei önkormányzat elnöke megvétózta a fizetésemelést.
A belügyminisztérium katasztrófavédelmi főosztályának (DSU) tájékoztatása szerint 18 óráig számos erdélyi megyében is károkat okozott a viharos időjárás.
Európai szintű támogatást kapott a romániai ösztöndíjak megnyirbálása ellen fellépő diákmozgalom. Az EU-s diákszervezetek támogatásának jelentőségéről, a nyugat-európai ösztöndíjrendszerek jó gyakorlatairól Kassay Ákos, a MAKOSZ külügyi referense beszélt.
Régóta nyomoz a rendőrség annak a 37 éves Maros megyei férfinak a bűnügyeiben, akit azzal gyanúsítanak, hogy rágyújtotta élettársára a lakást Mezőméhesen. A férfi ellen több bűncselekmény miatt folyik eljárás.
A Temes megyei rendőrség keresi azt a személyt, aki megrongálta a magyar nyelvű táblát a temesvári református templomon, ahol Tőkés László szolgált.
Körözést adott ki a rendőrség kedden egy 37 éves Maros megyei férfi ellen, aki a gyanú szerint reggel felgyújtott egy házat Mezőméhesen. A tűzben egy fiatal nő életét vesztette.
A duális képzést népszerűsíti a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) új képzési formaként: a hallgatók a felsőfokú tanulmányaik végzésével egy időben egy munkáltatónál is gyakorlatozhatnak, kipróbálhatják az egyetemen tanultakat.
A tordai sóbányában is sürgős biztonsági és megerősítő munkálatokra van szükség, hogy ne következzen be a parajdihoz hasonló tragédia. Slănic Prahova hatalmas sóbányája is veszélyben van.
A helyi vészhelyzeti bizottság újabb 30 nappal, augusztus 8-ig meghosszabbította a veszélyhelyzetet Parajdon – számolt be kedden a Hargita megyei prefektusi hivatal.
3 hozzászólás