Ennek fényében nem meglepő, hogy 66 százalék szerint mindegy, ki van hatalmon, mert úgysem változik semmi. Mindazonáltal ha holnap népszavazást tartanának a NATO-tagságról, 80 százalék a katonai szövetségben való bennmaradásra szavazna.

„Elengedték” Iohannist

Klaus Iohannis mesterségesen felépített politikai termék volt, amelyet úgy gyúrtak össze, hogy megfeleljen két alapvető feltételnek: egyrészt legyen képtelen az önálló gondolkodásra, elkerülendő a váratlan politikai húzások lehetőségét, másrészt illeszkedjen abba a hazai és külföldi „külvilág” felé megnyilvánuló kényszeres megfelelési igyekezetbe, ami a meglehetősen extrovertált, valamint számos gerjesztett és öngerjesztett történelmi frusztráció által terhelt román társadalom jelentős részére jellemző – magyarázta a felmérés némileg meglepő eredményeit a Krónikának Pászkán Zsolt, a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet elemzője.

„A tervezők egyetlen lényeges elemről feledkeztek meg: a román elnöknek, ha már nem alkalmas, legalább szórakoztatónak kell lennie! Miután a második mandátumát is csak úgy tudták „megnyeretni” Iohanisszal, hogy egy nála még gyatrább ellenjelöltet (Viorica Dăncilă) indítottak ellene, a kérdésben szereplő 44 százalékos támogatottság is inkább csak egy mesterségesen, alaptalanul felpumpált virtuális számnak tűnik, a 29 százalék pedig azt jelzi, hogy mivel – elvileg – már nem indulhat újabb mandátumért, és ezért a tervezők számára már nem rendelkezik belpolitikai értékkel, nincs értelme különösebb energiát fektetni a belföldi imázsépítésbe” – hangsúlyozta Pászkán Zsolt.

Nosztalgia a diktatúra iránt

Arra a felvetésre, hogy minek tudható be Romániában a demokrácia iránti elkötelezettség csökkenése, Pászkán felhívta a figyelmet: a GLOBSEC nem semleges agytröszt, hanem a „fősodor-narratíva” egyik közép-kelet-európai zászlóshajója, a válasz ugyanakkor részben az előző kérdésben is megtalálható. „A politikai/gazdasági irányítók által „valóságshow”-vá változtatott közéletet akként fogyasztó román társadalom beleunt a jelenlegi társadalomszervezési formátumba, és mivel a „fősodor-média” és rajta keresztül a „fősodor-narratíva” bármilyen más modellt elzár a közvélemény elől, ez utóbbi számára újra felértékelődik az, amelyet közvetlenül vagy közvetve ismerni vél” – hangsúlyozta.

„Amennyiben ezek az adatok helytállók, nem csoda, hogy a kommunista tömbön belül a legbolsevikabb rendszert kitermelő Romániában a legnagyobb vonzódás egy tekintélyelvű vezető iránt” – hívta fel a figyelmet az elemző.

Az egyiket az AUR, vagy valamilyen mutációja képviselheti majd, amelyik a befele fordulás érzetét, benyomását keltve igyekszik majd valamiféle fogódzót adni a mindennapi élet bizonytalanságaiba belefáradt, a fentebbi FEA-felmérés által kimutatott csalódott társadalmi rétegeknek. A másikat pedig az egyesült államokbeli oligarchák és az európai uniós eurokraták által fenntartott, finanszírozott és a „fősodor-média” által népszerűsített neobolsevik irányvonal valamiféle romániai mutációja képviseli majd (az utóbbi évtizedekben felerősödött neobolsevizmust nem az ideológiai tartalom, hanem a hatalom megszerzési és –gyakorlási technikák teszik a XX. századi bolsevizmus replikájává).

Erre eredetileg az USR, majd a PLUS jelentkezett be, de ez utóbbi megszűnésével és az előbbi „konszolidálásával” egyelőre képviselet nélkül maradt. „Elválik, hogy e neobolsevik irányvonal egyik jeles képviselője, Dacian Cioloş ezt a szerepet a mostanában beharangozott, az USR-ből kiváló, főleg európai parlamenti képviselőkből álló REPER-re próbálja-e kiosztani, vagy a politikai aktivizmusban jeles­kedő, zömmel a már említett oligarchák és eurokraták által finanszírozott „civil szervezetek” valamelyike kapja majd ezt a feladatot” – mutatott rá Pászkán Zsolt.