Ţăranu felidézte, az imázsválsággal párhuzamosan a PSD három miniszterelnököt cserélt, amivel önmagát sodorta két súlyos kormányválságba. „Ezzel a Szociáldemokrata Párt gyakorlatilag a román politika válsággócává vált, hiszen a formáció élén kiélénkülő legitimitásválságok kormányzati instabilitást okoznak, blokkolják az irányítást. Erre jó példa a kabinet tagjainak állandó cseréje, hetven minisztert próbáltak ki két év alatt” – állapította meg a politológus.

Hozzátette ugyanakkor, hogy összességében a PSD-kormányok nemcsak válságokat okozta, megpróbáltak egy széles körű szociális programot gyakorlatba ültetni a fizetések és nyugdíjak – egyébként feltétlenül szükségszerű – emelésével, az egészségügyi és a közigazgatási rendszeren változtató programmal.

Csakhogy ennek a modellnek a fenntartása elég bonyolult egy olyan nyitott piac esetében, mint amilyen az Európai Unióé, s egy olyan viszonylag laza adórendszerben, mint a romániai. Innen adódnak 2007 óta a román gazdasági kormányzások ellentmondásai” – véli a jászvásári (Iași) születésű elemző. Andrei Ţăranu szerint a PSD utábbi két évi kormányzásai közepesek vagy gyengék voltak, Viorica Dăncilă miniszterelnök személye miatt pedig a jelenlegi kabinet óriási imázs- és kommunikációs gondokkal küzd, s ezeket a közeljövőben lehetetlen lesz áthidalnia.

Jól kezelt szociális gondok

Bogdan Duca politikai elemző úgy látja, a PSD–ALDE-kormányok jól teljesítettek egyes szociális problémák kezelésében, példaként az egészségügyi szektor jövedelmekkel kapcsolatos válságkezelését említve. A szakértő szerint gazdasági szempontból is jó kormányzásokról beszélhetünk, hiszen sikerült megtartani a növekedést, s csökkenteni az ország eladósodását. „Rossz kormányzás volt az igazságügyi reformok és a párhuzamos állammal való harc terén. A mostani parlamenti kormánytöbbségnek és a kormányoknak nem volt elég bátorságuk végigvinni a protokollumokkal és a személyes összefonódásokkal működő intézményesített maffia elleni küzdelmet” – hangsúlyozta lapunknak Duca.

A politikai elemző úgy látja, az Egyesült Államokkal fennálló stratégiai partnerség semmilyen előnnyel nem jár az ország számára, még a vízumkötelezettséget sem sikerült eltörölni, miközben Washington sokmilliárdos szerződésekkel gazdagodott, nem beszélve az Amerika afganisztáni háborújában elesett román katonák áldozatvállalásáról. „A szomszédokkal sem állnak jól a dolgok. Sajnos Románia a nagy hiányzó a közép-európai (visegrádi csoport), a balkáni és a Fekete-tenger környéki összetett politikából” – fogalmazott Bogdan Duca.

„2017-ben Teodor Meleșcanu külügyminiszter Budapesten járt, és kifejtette, hogy komoly közös érdekeink vannak nem csupán a kétoldalú gazdasági és a közös infra­struktúra kiépítésének ügyében, hanem EU-s, és regionális biztonsági területen is. Közös érdek az ukrajnai polgárháború békés megoldása, az energiabiztonság, a Brexit minket nem sértő módja, az EU-reform számunkra megfelelő alakulása, az uniós finanszírozás megtartása. A magyar fél nyitott az együttműködésre, és szorosabbra szeretné fűzni a visegrádi négyek plusz Románia kooperációját is számos infrastrukturális (autópályák, villanyvezeték, vasút, BRUA-gázvezeték) ügyben” – mondta a Krónika érdeklődésére az elemző.

Arra is emlékeztetett, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter többször járt Bukarestben, több megállapodás is született. A kapcsolatok húzóereje a gazdaság, a kétoldalú kereskedelem meghaladja idén a kilencmilliárd eurót.

– tette hozzá Barabás T. János.

Teleorman és Kovászna

A külügyi intézet kolozsvári származású kutatója szerint a kisebbségi témákban a nyilatkozatváltás vette át a főszerepet a kétoldalú szakértői konzultációk helyett. Mint mondta, Romániában belpolitikai válságok követik egymást, egy párt sem vállal fel magyarbarát politikát. Megemlítette: a Székelyföld megyéi kapják a legkevesebb bukaresti költségvetési támogatást.

A magyar kormány támogatásairól szólva kiemelte, a román nacionalista erők nehezményezik azokat, holott az intézmények, épületek állagmegóvásából, az alapvető oktatási, kulturális működések támogatásából, a helyi kistermelők segítéséből a románok is profitálnak, lásd a bonchidai Bánffy-kastély vagy a parajdi fürdő turisztikai attrakcióvá válását. Barabás T. János úgy véli, magyar–román viszonylatban mindkét fél kommunikációja kívánnivalót hagy maga után, ezen pedig a magas szintű találkozók újrakezdése javítana.