Cv: hazudni tilos

A teljesítménykényszer, a megfelelni vágyás, a munkaerő-piaci versenyhelyzet sokakat elkeseredett lépésre sarkallhat: még a hazugságtól sem riadnak vissza. Az álláskeresés azonban ingoványos terep, a valótlanságok a legtöbbször kiderülnek, a jelentkező pedig eláshatja magát, egyetlen nívós cég sem fogadja majd tárt karokkal. Szerencsés esetben gazdagabb lesz egy rossz tapasztalattal. De hol a határ a hazugság és a kozmetikázás között?

Az egyik neves fejvadász cég munkatársa szerint az egyértelmű hazugságok, a nemlétező bizonyítványok, iskolák, munkahelyek „tálalása” kizáró ok; ha a jelöltről kiderül, hogy hazudott – az okmányhamisításról nem is beszélve –, megütheti a bokáját. A „kozmetikázás” egyes esetekben megengedhető: a különböző tanfolyamok, képzések, amelyek nem kapcsolódnak szorosan az egyén szakterületéhez, valamint a szóbeli nyelvtudás felülértékelése gyakori jellegzetesség. Mivel az önéletrajz a leghatékonyabb marketingeszköz, amellyel a jelentkező biztosíthatja helyét, természetes, hogy mindenki a legtöbbet igyekszik kihozni belőle. Ám értelmetlen próbálkozások, szemérmetlen hazudozók mindig akadnak.

Mindig az igazat?

Az egyik amerikai vezető álláskereső oldal felidézte több felsőbb vezető tapasztalatait, akik arról számoltak be, hogy volt olyan jelentkező, aki azt állította magáról, a Kennedy-család leszármazottja. Akadt, aki azzal dicsekedett, hogy korábban már dolgozott együtt a cég HR-esével – gyorsan kiderült, hogy hazudott. Egy fiatalember pedig nemlétező katonai gyakorlatát hangoztatta, amelyet dátumhoz is kötött: a születése előtti évekhez. A CarrierBuilder nevű álláskereső oldal felmérése szerint a megkérdezett önéletrajzírók 18 százaléka hazudott képességeiről cv-jében, 12 százalékuk az alkalmazásának dátumát – tényleges munkavégzésének hosszát – változtatta meg, míg 10 százalék a végzettségéről állított valótlanságot.

Óvatosan a kozmetikázott adatokkal!

Az iskolai bizonyítvány, a jelölt végzettségét igazoló dokumentum kelte, vagy a nyelvvizsga-bizonyítvány valódisága a gyakorlott interjúztató számára villámgyorsan kiderül. Nem érdemes a tények megváltoztatásával kísérletezni, a HR-es ugyanis utánajár, utánakérdez, ha valaki alkalmasnak tűnik a meghirdetett posztra, és komolyan számol az illetővel. Ilyenkor a karrierállomás minden mérföldkövét ellenőrzik, az iskolai végzettségtől kezdve az előző munkahelyig.

A nyelvtudás kincset ér, de hazudni nem érdemes

Villámgyorsan kiderül az is, ha az állásra jelentkező az önéletrajzában félrevezette leendő munkaadóját: a felvételi beszélgetésen nyilvánvalóvá válik, hogy a leírtakkal ellentétben nem beszél a megjelölt idegen nyelven. A kellemetlen helyzeten túl ez az illető szakmai megítélésére is rányomhatja bélyegét. Éppen ezért ha a jelentkezőnek nincs ugyan nyelvvizsgája, ám jól beszél valamely idegen nyelven, csak ezt a tényt érdemes az életrajzban feltüntetni, a többit pedig érdemes az interjúztatóra bízni. Ugyanis ha valaki minden másban megfelel az elvárásoknak, és a nyelvi akadályokat is jól veszi a felvételi beszélgetésen, a bizonyítvány hiánya nem lesz akadálya alkalmazásának.

A referencia hiánya nem bűn

Ha az álláshirdetés kimondottan kéri az ajánlólevelet, ám a jelentkező nem tud egyet sem felmutatni, szintén nem érdemes hazudni, képzeletbeli főnököket és munkahelyeket kreálni. Tanácsos inkább arra törekedni, hogy az illető önéletrajzában erősségeit emelje ki. Ez lehet külföldi gyakorlat és tapasztalat, vagy kiemelkedő képesség, tulajdonság, esetleg megjelent publikáció. Gyengeségeket nem érdemes szóba hozni, ezáltal a jelentkező nem ad táptalajt a kellemetlen kérdéseknek.