Veszteséges takarékosság

Számításai szerint idén hektáronként legalább 1000 lejt kellett volna növényvédő szerekre költeni, hogy a termelők elkerülhessék a burgonyabetegségek előfordulását. A szakember szerint Háromszéken a gazdák hiányos védekezési akciói következtében a burgonyatermés 30 százalékát érintette valamilyen betegség. „Idén a burgonya varasodása volt a legelterjedtebb betegség. Az esős időszak kimaradása miatt burgonyavész csak júliusban ütötte fel a fejét Kovászna megyében. Emellett előfordult még barna levélfoltosodás, szárazrothadás és baktériumos hervadás is” – számolt be Tóth Kinga.

Háromszéken és az ország többi részében is ismert burgonyabetegségek elkerülhetőek, ha ismerjük azok jellegét és okozóját.

A burgonya egyik élettani betegsége az ikernövés, amely esetén a gumó 2-4 azonos méretű gumórészből áll, míg fiasodás esetén egy gumón több kis gumó képződik. Füzérképződésnek nevezzük, amikor a gumó rügyeiből sztóló fejlődik, és ezen kis gumók képződnek. Az ilyen alakváltozáson keresztülment gumóknál a keményítőtartalom is csökken, ezáltal a gumóhús üvegesedik. A felsorolt tünetek a nem folyamatos vízellátásra vezethetők vissza. Gumózöldülés akkor fordulhat elő, ha a fejlődő burgonyagumó napfénnyel érintkezik, így abban klorofill képződik. A dr. Zsombik László által, a www.agraroldal.hu oldalon közölt összefoglaló szerint ezeket a gumókat étkezésre és takarmányozásra alkaloidtartalmuk miatt nem szabad felhasználni.

A rothadt krumplikat azonnal külön kell válogatni

A burgonyalevél-sodródás a burgonya egyik legsúlyosabb vírusbetegsége, amely akár 80 százalékos termésveszteséghez is vezethet. A betegségre jellemző tünetek a levelek kanalasodásában (sodródásában), törékenynyé válásában, klorotikus elszíneződésében mutatkoznak. A levelek sodródása a növény felső részén kezdődik. A vírus terjedésében a levéltetveknek van nagy szerepük. Ugyanakkor fertőzött burgonyagumóval terjed, ezért fontos az egészséges, vírusmentes vetőburgonya használata, mivel léteznek a kórokozóval szemben kevésbé fogékony fajok is. A gumó előhajtatásával (a tenyészidő rövidítésével), korai ültetéssel és korai száreltávolítással csökkenthető a kár. Vetőmagtermesztésnél a levéltetvek rajzáscsúcsánál végzett szártalanítás megakadályozza a gumók fertőződését.

A baktériumos szártő- és nedves gumórothadás a világ burgonyatermesztő területein mindenütt elterjedt. A tünetegyüttesből elsősorban a nedves gumórothadásnak van nagyobb jelentősége vidékünkön. Szártőrothadás esetén a csírázó burgonya nem kel ki, ugyanis a csíra nyálkás, fekete rothadás kíséretében elhal. Később a szár alsó részén feketésbarna hosszanti foltok jelennek meg, melyek nyálkásan rothadnak, amit feketelábúságnak is szoktak nevezni. Végső tünetként a fertőzött szár elhal. A gumók nedves rothadása jellegzetes, az egész gumó nedvesen rothadó kásás péppé alakul át, amelyet sokszor annak héja tartja össze. A rothadó gumóknak dohos szaga van. A gumórothadás-tünet kialakulásában nagy szerepe van a gumó mechanikai sérülésének, a tároló hőmérsékletének és a tároló levegője szén-dioxid-tartalmának. A tárolóban kicsapódó kondenzvíz ugyanakkor kedvez a baktériumnak. Lehetőség szerint kerülni kell a mélyfekvésű, nedves táblákat. Fontos az egészséges vetőgumó ültetése, ill. betakarításkor a vetőgumó mechanikai sérüléseinek megakadályozása. A tároló levegőjének szabályozásával a hajlamosító tényezők, mint magas nedvesség- és páratartalom, nagy részét ki tudjuk küszöbölni, amennyiben rothadás lép fel a tárolóban, abban az esetben a fertőzött gócokat minél hamarabb fel kell számolni és a burgonyát át kell válogatni.

A sugárgombás varasodáskor a gumókon a paraszemölcsökből kiinduló barna foltok láthatók, amelyek a gumó növekedésével együtt nőnek, majd barnán elhaló varas foltok képződnek. Elsősorban savanyú talajokon károsít. A fajták között vannak a kórokozóval szemben kevésbé fogékony fajták, mint a Ciklámen vagy a Sarolta, így fertőzött talajokon ezek termesztése célszerű. A kórokozó fejlődésére a talaj nedvességtartalma nagy hatást gyakorol, a könnyen kiszáradó talajokat kedveli, éppen ezért a gumókötés idején végzett öntözés jótékony hatású.

A burgonya baktériumos hervadása és barna rothadása (Ralstonia solenacearum) az egész világon elterjedt betegség. Sok gazdanövénye van, karantén kórokozó. A hajtásvégi levelek meleg délutánokon hervadnak, azonban eleinte ez éjszaka helyreáll. A szártövön hosszú, barna elszíneződések jelennek meg, a levelek bronzos árnyalatot vesznek fel. Amennyiben a fertőzött szárrészt kettévágva vízbe tesszük, jól látható a baktérium tejszerű nyálkakiáramlása. A fertőzött gumót kettévágva keresztmetszetén drappbarna gyűrű van, ahonnan nyomásra baktériumnyálka jelenik meg. A gyűrű folyamatos vastagodásával a gumó elrothad. Elsősorban fertőzött vetőgumóval terjed, de árvakeléseken és gyomnövényeken is fennmarad. A talajban sokáig fertőzőképes marad, éppen ezért kerülni kell a fertőzött talajokon a burgonya önmaga után való termesztését legalább 6 évig. Vegyszeres védekezési lehetőség nincs, fontos az egészséges vetőgumó használata és a fertőzött területek kerülése.

A burgonyavész az állomány teljes pusztulását okozhatja

A burgonya növényvédelmének egyik alapja a gombabetegség ellen való a védekezés, a kórokozó a csapadékos évjáratokban a védekezés nélkül hagyott állomány teljes pusztulását okozhatja. A levelek csúcsától vizenyős, sárgásbarna foltok jelennek meg, melyek gyorsan növekednek és beszáradnak. A barna és sárga részek határán a levélfonákon fehér színű penészbevonat jelenik meg magas légköri páratartalomnál. Súlyos esetben teljes lombvesztést idézhet elő. A kórokozó a gumót is fertőzi, azon szürke, besüppedt, később ráncosodó foltok jelennek meg, a fertőzött folt alatt a gumóhús rozsdabarnára színeződik. Fertőzött gumóval terjed, elsősorban mérsékelten meleg, de csapadékos időjárásban. Az első tünetek megjelenése sorzáródás időszakára tehető. A fertőzés a tárolás időszaka alatt is folytatódhat, ennek kedvez a tároló magas páratartalma. Száraz nyarakon is károsíthat, ilyenkor a reggeli harmat segíti terjedését. Az agrotechnikai védekezési módok közül fontos a nitrogéntúlsúly kerülése, megfelelő tőszám és az egészséges vetőgumók ültetése. A fajták között a lombkártétellel szembeni ellenállóság tekintetében vannak különbségek. A vegyi védekezésre kontakt és felszívódó hatású gombaölő szereket kell alkalmazni, az időjárási viszonyok alapján végzett előrejelzésre alapozva.

A burgonyahimlő általánosan elterjedt talajlakó gomba, amely csírázó burgonyán is károsít, ilyenkor a kelőfélben lévő burgonya hajtásának csúcsi része elhal, így ki sem kel. Későbbiekben a fertőzött tövek vagy csak egy hajtást hajtanak, vagy sok, de fejletlen hajtást növesztenek. A burgonya szárának alsó harmadában meleg, csapadékos időszakban szürkésfehér penészbevonat jelenik meg, később a szár elkorhad. Ezt fehérharisnyásságnak is nevezik. A levelek sűrűn állnak, gyakran sodródnak. A gumón jellegzetes, himlőszerű foltokat okoz, amelyek csak kaparással távolíthatók el a gumó felszínéről. Elsősorban kötött, nedvesebb talajon lép fel alacsonyabb talajhőmérséklet esetén. Törekedni kell a kártétel megelőzésére, ezért fontos az egészséges vetőgumó ültetése, valamint az előhajtatás, ugyanis a kórokozó a zöld hajtásokat már nem támadja meg. Sekélyebb ültetéssel magasabb talajhőmérsékletet tudunk biztosítani, így a kelés is gyorsabb, ezáltal a fertőződés esélye csökken. A burgonyagumó csávázása szintén védelmet nyújt a csírázáskori fertőzés ellen.

A fuzáriumos tőhervadás és gumórothadás a világon mindenütt ismert kórokozó, a burgonya betegségei közül az egyik legsúlyosabb, ami elsősorban a gumórothadásnak köszönhető. Virágzás után a burgonya alsó levelei sárgulni kezdenek, majd a növény gyorsan elhal. A táblán belül gócokban jelentkezik a hervadás, amely az edénynyalábok barnulásának köszönhető. A gumók felületén sérülések vagy a köldök helyén besüppedő barna ráncos foltok jelennek meg. A fertőzött rész alatt a gumó húsa szürkésbarna lesz, később a fertőzött felületen nedves körülmények között rózsaszín penészkiverődés jelenhet meg, amely körkörösen zonált. Száraz körülmények között korhadás lép fel. Főként a talajból fertőz, a mechanikai sérülések, sebek elősegítik terjedését. A gumófertőzésnek kedvez a gumó szennyezettsége, a nem megfelelő tárolási technológia, a magas páratartalom. A hervadásos tünetekkor csak a megelőzésre törekedhetünk. Ezek közé tartozik a megfelelő vetésváltás, fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, az öntözés és az egészséges vetőgumó ültetése. A gumórothadás elleni védelem megegyezik a baktériumos szártő- és nedves gumórothadásnál alkalmazott módszerrel.