Kicsiben nem éri meg – Az év szatmári állattenyésztője az összefogásban látja az erdélyi gazdák boldogulását

Jellegzetes családi vállalkozás a Szatmár megyei Kismajtényban élő Böszörményi István két fiával közösen fenntartott szántóföldi és állattenyésztési farmja. A 350 hektár saját és bérelt szántóterületen történő takarmánytermesztés a 170 tehenes szarvasmarhafarmot szolgálja ki, ahol a fő tevékenység a tejtermelés.

A 120 törzskönyvezett Holstein-fríz tejelőmarhát számláló tehénállomány mellett 50 Charolais húsmarhát tartanak, a család mindkét hasznosító szarvasmarha-állományát fejleszti.

A falu külterületén felépített, félig nyitott istállókban szabad tartásban takarmányozzák az állatokat. Van mit látni és fényképezni a farmon, ez a megye egyik legszebb tejelőmarha-állománya. Nem véletlen, hogy a Partiumi Falugazdász Hálózat tavaly decemberben az Év állattenyésztője címmel tüntette ki Böszörményi Attila állattenyésztő mérnököt.

A fiatalember tíz évvel ezelőtt végzett a nagyváradi egyetemen. Bátyja, István agrármérnökként a szántóföldi növénytermesztést vállalta fel a családi gazdaságban. Apjuk, Böszörményi István 1977-től 1994-ig dolgozott farm­vezetőként több Szatmár megyei állattenyésztési farmon, majd a kilencvenes években létrehozta saját gazdaságát.

 – magyarázza farmlátogatás közben Böszörményi Attila. Alkalmazottja géppel szórja ki a hosszú istálló etetőjébe a tehenek eleségét, amiben van őrölt széna, silókukorica, kukoricadara, szójadara, repcepogácsa, nagy mennyiségű répaszelet, és „fűszerként” só, kalcium és premixek.

A szakember elmagyarázza, hogy csak ilyen gazdag takarmányozással lehet szinten tartani a napi 30 literes tejtermelést tehenenként, amely nyáridőben eléri átlagosan a napi 33 litert is. Nagytestű charolais húsmarháik is ropogtatják a takarmányt.

Világszerte az egyik legelterjedtebb, francia származású húsmarhafajta Erdélyben is népszerű.

Sokan a hiányzó mezőgazdasági munkaerő miatt próbálnak átnyergelni húsmarhatartásra: az év nagyobb részében a villanypásztorral őrzött legelőkön felhizlalt teheneket nem fejik, és a gazda a szaporulatot viszonylag jó áron tudja értékesíteni vágóállatként.

A fiatal mérnök azonban ingatja a fejét, amikor arról kérdezem, jobban megéri-e húsmarhát tartani? Számításai szerint a jövedelem nagyjából egyforma mindkét ágazatban, de a tejtermelő tehenek mellett szól az a fontos érv, hogy a gazda nem évente egyszer jut pénzhez a felhizlalt borjak értékesítéséből, hanem havi rendszerességgel átutalják a tejpénzt vállalkozásának számlájára.

„A történet nem ilyen egyszerű” – fogalmaz a mellénk szegődő idősebb agrárvállalkozó, Böszörményi István, aki megalázónak tartja, hogy a tej literéért a romániai tejfeldolgozó cégek kivétel nélkül egy lejnél alig valamivel többet fizetnek. Ha több ezer literes napi mennyiséget tud kínálni a termelő, az ár literenként felkúszik 10–20 banival.

A villanyszámla háromszorosára, a gázszámla és a műtrágya a négyszeresére, a fehérjedús takarmányok ára a duplájára nőtt, miközben a tej átvételi árát megemelik 10–20 banival… Nagyon nehéz ilyen körülmények között talpon maradni” – panaszolja a tapasztalt agrárvállalkozó.

Mégis szerencsésnek tartják magukat, mert a megye legnagyobb tejtermelő farmjait tömörítő értékesítési szövetkezet tagjaiként a romániai piacon elérhető egyik legjobb árat kapják a tejért egy tejfeldolgozó nagyvállalattól, a hirtelen megugrott termelési költségek miatt azonban ez is kevés.

A hét évvel ezelőtt öt tejtermelő gazda összefogásával elindult, és mára 14 tagra gyarapodott Szatmár megyei szövetkezet Szatmárnémeti mellett működtet telephelyet tejbegyűjtő központtal és hűtőtankokkal,

ahonnan minden reggel egy 24 ezer literes tejszállító tartálykocsi szállítja el a feldolgozó üzembe a nyersanyagot.

Böszörményi Attila szerint a szövetkezeti élet sem kockázatmentes, hiszen elég, ha egy termelő tejében antibiotikumot vagy más gyógyszermaradványt találnak, az tönkreteszi az egész tejszállítmányt. Volt már erre példa, de sikerült kideríteni a vétkes gazdát, így neki kellett megfizetnie az aznapi eladhatatlan tejet.

A mérnök szerint nagy figyelmet igényel a beteg állatok kezelése, ezek tejét nem lehet értékesíteni, aki pedig ezt a szabályt megszegi, azt a modern laboreszközök segítségével azonnal felfedezik.

Nem csak a feldolgozó üzemek riadoztatják a gazdákat, hanem a szövetkezet laboratóriumában is rögtön kiszűrik a hamisítókat. A kismajtényi farm fejőházának modern fejőgépei is jelzik, ha beteg a tehén, ami azonnal meglátszik a tej minőségén is.

A két vállalkozó szerint a tejtermelést egyre inkább átveszik a nagyobb farmok, a kisgazdaságok kirostálódnak. A nagy tejipari cégek csak úgy állnak szóba a termelőkkel, ha azok meg tudnak tölteni egy tartálykocsit tejjel, pár száz, de még pár ezer liter tejért sem jönnek ma már „házhoz”.

Ezzel magyarázható, hogy Erdély-szerte megszűntek a tejcsarnokok. Ezt ismerték fel a Szatmár megyei tehéntartó farmok, amikor szövetkezetet hoztak létre, hogy nagyobb mennyiségű tejért tudjanak jobb árat kialkudni.

A kistermelőknek és a tejet egyénileg értékesítő kisebb agrárvállalkozóknak a minimális árat fizetik a gyárak. Kicsiben nem éri meg tejet termelni. Alternatíva lehet a szövetkezés, hogy tárgyalóképes partnernek tekintsék a gazdát” – magyarázza a családi gazdaságot megalapozó szakember.

A megyében az egyetlen tejértékesítő szövetkezetként bejegyzett közösségi vállalkozás tovább szeretne lépni, hogy a gazdák zsebében több pénz maradjon.

„Kétmillió euró értékű európai uniós pályázatot nyújtottunk be egy tejfeldolgozó üzem elindítására, aminek az önrésze 30 százalék. A pályázat közel 74 pontos besorolása biztos befutónak ígérkezik, de ki kell várni a végét.

 – ecseteli a szövetkezeti útkeresés újabb állomását Böszörményi István. Az új gyárban friss tejet és különböző tejtermékeket állítanának elő tisztán tejből, adalékanyagok nélkül. Rossz tapasztalataik vannak a kereskedelemben kapható különböző tejtermékekkel, amelyek egzotikus nevű és származású adalékanyagokat is tartalmaznak.

A Böszörményi család bízik abban, hogy Romániában is van piaca a valamivel drágább, de tiszta és egészséges tejtermékeknek. „A tejfeldolgozás mennyiségét a piac befogadóképessége dönti el.

Mégis bízunk benne, hogy sikerül, és termékeinkkel nyitni tudunk más régiók fele is” – összegzi terveiket az idősebb gazda.

A családi gazdaság tagjai ugyanakkor abban reménykednek, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek támogatása nem csupán üres szólam a román kormány részéről, hanem komolyan is gondolják a mezőgazdaság irányítói.

A Böszörményiek szerint a mai nehéz helyzetben semmiféle alternatívája nincs a szövetkezeti összefogásnak.