A falu külterületén felépített, félig nyitott istállókban szabad tartásban takarmányozzák az állatokat. Van mit látni és fényképezni a farmon, ez a megye egyik legszebb tejelőmarha-állománya. Nem véletlen, hogy a Partiumi Falugazdász Hálózat tavaly decemberben az Év állattenyésztője címmel tüntette ki Böszörményi Attila állattenyésztő mérnököt.

A fiatalember tíz évvel ezelőtt végzett a nagyváradi egyetemen. Bátyja, István agrármérnökként a szántóföldi növénytermesztést vállalta fel a családi gazdaságban. Apjuk, Böszörményi István 1977-től 1994-ig dolgozott farm­vezetőként több Szatmár megyei állattenyésztési farmon, majd a kilencvenes években létrehozta saját gazdaságát.

 – magyarázza farmlátogatás közben Böszörményi Attila. Alkalmazottja géppel szórja ki a hosszú istálló etetőjébe a tehenek eleségét, amiben van őrölt széna, silókukorica, kukoricadara, szójadara, repcepogácsa, nagy mennyiségű répaszelet, és „fűszerként” só, kalcium és premixek.

A szakember elmagyarázza, hogy csak ilyen gazdag takarmányozással lehet szinten tartani a napi 30 literes tejtermelést tehenenként, amely nyáridőben eléri átlagosan a napi 33 litert is. Nagytestű charolais húsmarháik is ropogtatják a takarmányt.

Sokan a hiányzó mezőgazdasági munkaerő miatt próbálnak átnyergelni húsmarhatartásra: az év nagyobb részében a villanypásztorral őrzött legelőkön felhizlalt teheneket nem fejik, és a gazda a szaporulatot viszonylag jó áron tudja értékesíteni vágóállatként.

A fiatal mérnök azonban ingatja a fejét, amikor arról kérdezem, jobban megéri-e húsmarhát tartani? Számításai szerint a jövedelem nagyjából egyforma mindkét ágazatban, de a tejtermelő tehenek mellett szól az a fontos érv, hogy a gazda nem évente egyszer jut pénzhez a felhizlalt borjak értékesítéséből, hanem havi rendszerességgel átutalják a tejpénzt vállalkozásának számlájára.

Nagy tételben éri meg tejet eladni

„A történet nem ilyen egyszerű” – fogalmaz a mellénk szegődő idősebb agrárvállalkozó, Böszörményi István, aki megalázónak tartja, hogy a tej literéért a romániai tejfeldolgozó cégek kivétel nélkül egy lejnél alig valamivel többet fizetnek. Ha több ezer literes napi mennyiséget tud kínálni a termelő, az ár literenként felkúszik 10–20 banival.

A villanyszámla háromszorosára, a gázszámla és a műtrágya a négyszeresére, a fehérjedús takarmányok ára a duplájára nőtt, miközben a tej átvételi árát megemelik 10–20 banival… Nagyon nehéz ilyen körülmények között talpon maradni” – panaszolja a tapasztalt agrárvállalkozó.

Mégis szerencsésnek tartják magukat, mert a megye legnagyobb tejtermelő farmjait tömörítő értékesítési szövetkezet tagjaiként a romániai piacon elérhető egyik legjobb árat kapják a tejért egy tejfeldolgozó nagyvállalattól, a hirtelen megugrott termelési költségek miatt azonban ez is kevés.

ahonnan minden reggel egy 24 ezer literes tejszállító tartálykocsi szállítja el a feldolgozó üzembe a nyersanyagot.

Böszörményi Attila szerint a szövetkezeti élet sem kockázatmentes, hiszen elég, ha egy termelő tejében antibiotikumot vagy más gyógyszermaradványt találnak, az tönkreteszi az egész tejszállítmányt. Volt már erre példa, de sikerült kideríteni a vétkes gazdát, így neki kellett megfizetnie az aznapi eladhatatlan tejet.

Nem csak a feldolgozó üzemek riadoztatják a gazdákat, hanem a szövetkezet laboratóriumában is rögtön kiszűrik a hamisítókat. A kismajtényi farm fejőházának modern fejőgépei is jelzik, ha beteg a tehén, ami azonnal meglátszik a tej minőségén is.

Kirostálódnak a kistermelők

A két vállalkozó szerint a tejtermelést egyre inkább átveszik a nagyobb farmok, a kisgazdaságok kirostálódnak. A nagy tejipari cégek csak úgy állnak szóba a termelőkkel, ha azok meg tudnak tölteni egy tartálykocsit tejjel, pár száz, de még pár ezer liter tejért sem jönnek ma már „házhoz”.

Ezzel magyarázható, hogy Erdély-szerte megszűntek a tejcsarnokok. Ezt ismerték fel a Szatmár megyei tehéntartó farmok, amikor szövetkezetet hoztak létre, hogy nagyobb mennyiségű tejért tudjanak jobb árat kialkudni.

A kistermelőknek és a tejet egyénileg értékesítő kisebb agrárvállalkozóknak a minimális árat fizetik a gyárak. Kicsiben nem éri meg tejet termelni. Alternatíva lehet a szövetkezés, hogy tárgyalóképes partnernek tekintsék a gazdát” – magyarázza a családi gazdaságot megalapozó szakember.

 – ecseteli a szövetkezeti útkeresés újabb állomását Böszörményi István. Az új gyárban friss tejet és különböző tejtermékeket állítanának elő tisztán tejből, adalékanyagok nélkül. Rossz tapasztalataik vannak a kereskedelemben kapható különböző tejtermékekkel, amelyek egzotikus nevű és származású adalékanyagokat is tartalmaznak.

A Böszörményi család bízik abban, hogy Romániában is van piaca a valamivel drágább, de tiszta és egészséges tejtermékeknek. „A tejfeldolgozás mennyiségét a piac befogadóképessége dönti el.

Mégis bízunk benne, hogy sikerül, és termékeinkkel nyitni tudunk más régiók fele is” – összegzi terveiket az idősebb gazda.

A családi gazdaság tagjai ugyanakkor abban reménykednek, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek támogatása nem csupán üres szólam a román kormány részéről, hanem komolyan is gondolják a mezőgazdaság irányítói.