Hogyan várhatóak hideg fejjel meghozott, Ukrajna helyzetét is mérlegelő, de alapvetően mégiscsak annak a közösségnek az érdekeit szem előtt tartó döntések egy olyan vezetőtől, aki nem tud és nem akar kilépni a drukker szerepéből? Ma már nincs vita arról, hogy Európának rengeteget ártottak, ártanak az Oroszország elleni szankciók, amelyek a brüsszeli ígéretek ellenére nem állították meg az orosz agressziót. A szolidaritást önsanyargatással is megerősítő EU természetesen tisztában van azzal, hogy a háború kirobbanása óta a háromszorosára emelkedett a földgáz ára, ami mindig akkor nőtt látványosan, amikor Brüsszelben újabb szankciós csomagot fogadtak el, Oroszországot büntető intézkedést vezettek be.

Mit is mondott nemrég Annalena Baerbock zöldpárti német külügyminiszter? „Ha azt az ígéretet teszem az ukrán embereknek, hogy »mellettetek állunk, amíg szükségetek van ránk«, akkor azt be is akarom tartani. Nem számít, mit gondolnak a német választóim, de én teljesíteni akarom az ígéretet az ukrán népnek.” Ez a provokatív, a minimális nemzeti érdeket is nyíltan semmibe vevő szemlélet jelenleg elfogadott véleményt képez több uniós állam vezetői körében. Hogy ennek mi lesz az eredménye, az a közelgő tél, legkésőbb jövő tavasz folyamán fog kiderülni. Az európai lakosság egy tekintélyes része utcai akciókkal fog üzenni a sárga-kék árnyalatú politikusoknak. Az európaiak milliói mellett azok vezetői is a helyzet veszteseivé válnak.

A másik oldalon már most a vesztesek közé sorolható Vlagyimir Putyin. Szinte mindegy, miként alakul az ukrajnai háború következő néhány hónapja, esetleg éve. Európában február 24-e előtt sem rajongtak az orosz elnökért, mégis tekintélye volt. Nyugaton is úgy gondolták, veszélyes stratéga irányít a Kremlben, aki talpra állította Oroszországot, és pontosan érzékeli a világpolitika mozgásait, ellenfele gyengéit. Úgy tűnt, az orosz hadsereg ismét erős, immár profik irányítják, ráadásul jól felszerelt is. A hírek arról szóltak, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat ugyan a KGB utódja, de rendkívül felkészült, hírszerzésben nehezen verhető.

Nagyon sokan elhitték Moszkva odafigyelését az ország határain túl élő oroszokra. Aztán jött a február végi támadás Ukrajna ellen, és egymás után dőltek le az addig stabilan álló dominók. Putyin, az állítólagos stratéga alaposan elszámította magát: gyors és hatékony akcióra számított, ehhez képest belesüllyedt egy hosszúnak ígérkező háborúba. Az orosz hadsereg olykor a második világháborús állapotokat idézi, a hírszerzés rácsodálkozott az amerikai és európai támogatásra.

A kelet-ukrajnai oroszok, akik hittek Putyinban, és Krím annektálása után az anyaországhoz való csatlakozást sem tartották kizártnak, most az Oroszország katonái által romba döntött, megnyomorított szülőföldjüket siratják. Kell ennél fájdalmasabb szankció Putyinnak?

A sikeres ukrán ellentámadások miatt egyfajta sebzett medveként totális támadást tervező Putyinnal és a realitásoktól elrugaszkodott, Amerika geopolitikai céljait feltétlenül kiszolgáló, gazdasági válság, valamint tömeges elégedetlenségi hullám elé néző Európai Unióval „megáldva” sok jóra nem számíthatunk. Nemcsak Ukrajnára vár kegyetlenül kemény tél.