2009. szeptember 29., 10:022009. szeptember 29., 10:02
Kilenc hónappal ezelőtt a román demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták még arra hivatkozva kötöttek érdekházasságot egymással, hogy csakis egy stabil parlamenti többségen nyugvó kormány képes kivezetni az országot a gazdasági válságból, végrehajtani az elmúlt húsz évben folyamatosan halogatott átfogó reformokat.
Ehhez képest a PDL és PSD frigyéből származó szörnyszülött a lehető legnagyobb jóindulattal sem tekinthető „reformbébinek”: a Boc-kormány minden energiáját a két különböző ideológiájú nagypárt közötti nézeteltérések elsimítása, a vaktában végrehajtott spórolások kötötték le.
Ne tévesszen meg senkit, hogy Németországban négy évig kibírta a romániaihoz hasonló felállású bal-jobb nagykoalíció, a bukarestiekkel ellentétben ugyanis a berlini politikusok előbbre valónak tartják hazájuk polgárainak gyarapodását saját politikai érdekeiknél, amire bizonyíték többek között, hogy az országot is drasztikusan sújtó recesszió ellenére a német gazdaság jelenleg jobb állapotban van, mint azt sokan előre jelezték.
A székelyudvarhelyi politikusok is jobban tennék, ha a román kormány tagjainak civakodásai helyett a most leköszönt német nagykoalíció működését tartanák követendő példának. Más választásuk úgy sincs. A vasárnapi időközi megmérettetés eredménye is azt mutatja, hogy a két nagy párt, az RMDSZ és az MPP mindhiába törekszik egyeduralomra a helyi tanácsban, erre jelenleg egyiknek sincs esélye, tehát mindkét alakulatnak kompromisszumra, együttműködésre kell törekednie a város érdekében.
Az udvarhelyi lakosság határozott nemet mondott a több éve húzódó, a fejlődést, a székely „fővárosiasodást” gáncsoló politikai vitákra azáltal, hogy háromnegyede tüntetőleg távol maradt az urnáktól. Ha ebből a fiaskóból sem tanul a patthelyzet feloldása céljából választásokat kiprovokáló RMDSZ, ha a polgáriak a jövőben csak azért nem hajlandók támogatni projekteket, mert azok politikai riválisuktól származnak, akkor egyikük sem érdemli meg, hogy a várost képviselje. Modell van: Bukarest vagy Berlin.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok