2009. szeptember 29., 10:022009. szeptember 29., 10:02
Kilenc hónappal ezelőtt a román demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták még arra hivatkozva kötöttek érdekházasságot egymással, hogy csakis egy stabil parlamenti többségen nyugvó kormány képes kivezetni az országot a gazdasági válságból, végrehajtani az elmúlt húsz évben folyamatosan halogatott átfogó reformokat.
Ehhez képest a PDL és PSD frigyéből származó szörnyszülött a lehető legnagyobb jóindulattal sem tekinthető „reformbébinek”: a Boc-kormány minden energiáját a két különböző ideológiájú nagypárt közötti nézeteltérések elsimítása, a vaktában végrehajtott spórolások kötötték le.
Ne tévesszen meg senkit, hogy Németországban négy évig kibírta a romániaihoz hasonló felállású bal-jobb nagykoalíció, a bukarestiekkel ellentétben ugyanis a berlini politikusok előbbre valónak tartják hazájuk polgárainak gyarapodását saját politikai érdekeiknél, amire bizonyíték többek között, hogy az országot is drasztikusan sújtó recesszió ellenére a német gazdaság jelenleg jobb állapotban van, mint azt sokan előre jelezték.
A székelyudvarhelyi politikusok is jobban tennék, ha a román kormány tagjainak civakodásai helyett a most leköszönt német nagykoalíció működését tartanák követendő példának. Más választásuk úgy sincs. A vasárnapi időközi megmérettetés eredménye is azt mutatja, hogy a két nagy párt, az RMDSZ és az MPP mindhiába törekszik egyeduralomra a helyi tanácsban, erre jelenleg egyiknek sincs esélye, tehát mindkét alakulatnak kompromisszumra, együttműködésre kell törekednie a város érdekében.
Az udvarhelyi lakosság határozott nemet mondott a több éve húzódó, a fejlődést, a székely „fővárosiasodást” gáncsoló politikai vitákra azáltal, hogy háromnegyede tüntetőleg távol maradt az urnáktól. Ha ebből a fiaskóból sem tanul a patthelyzet feloldása céljából választásokat kiprovokáló RMDSZ, ha a polgáriak a jövőben csak azért nem hajlandók támogatni projekteket, mert azok politikai riválisuktól származnak, akkor egyikük sem érdemli meg, hogy a várost képviselje. Modell van: Bukarest vagy Berlin.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.