2011. szeptember 22., 09:152011. szeptember 22., 09:15
A rossz teljesítmény nem abban mutatkozik, hogy ne sikerült volna kipipálni a csatlakozás formai feltételeit. Inkább abban, ahogyan Bukarest saját sikertelenségére reagál. Olyanformán jár el ugyanis, mint az anyuka, akit felbosszantottak a munkahelyén, aztán hazamegy, és laposra veri a gyermekeit, később pedig a nyakukba borulva zokogja, hogy mennyire szereti őket. Ilyesmit produkált a kormányzat az év elején is, és ilyen reakció van jelenleg is kibontakozóban. Januárban, amikor Németország és Franciaország jelentett vétót a határátkelőhelyeken elburjánzott korrupció miatt, Teodor Baconschi külügyminiszter azzal fenyegetőzött, hogy Románia megvétózhatja Horvátország EU-csatlakozását. Úgy akart borsot törni a vétót kiáltók orra alá, hogy az ostor egy olyan országon csattant volna, amelyiknek aligha róható fel valami. A moldvai és szerbiai határátkelőhelyeken tartott januári razziák viszont minden korábbi bukaresti duzzogást nevetségessé tettek. Az élőben közvetített rajtaütések, a tucatszámra őrizetbe vett vámosokról, határrendészekről szóló tudósítások azt üzenték: jogos volt a németek és a franciák vétója. Az időközben szabadlábra helyezett egyenruhások története viszont annak a gyanúját veti fel, hogy a szigorú fellépés csupán egy kirakatnak szánt médiaesemény volt.
Most úgy tűnik, a holland virágkereskedőkön csattan igazságtalanul az ostor. Minden bizonnyal elhervad a tulipán, mire kiderül, hogy nem fertőzött a hagyma. Az üzenet minden esetben rossz. A román kormány ugyanis a következetes, céltudatos munka helyett rendre az ideges vagdalkozás jeleit mutatja. A követhetetlen, cikcakkos vonalvezetésének pedig a határ két oldalán élő magyarok a legnagyobb vesztesei. Délen ugyanis a Duna akkor is természetes határt képez, amikor nem állnak már a partján román és bolgár határőrök. A schengeni csatlakozás a magyar–román határon fűzhetné újra azokat a szomszédos települések közötti természetes kapcsolatokat, amelyek a trianoni döntés következtében szakadtak el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok