Nem került még rám a sor, ezért csak vélt empátiával próbálom kezelni, milyen is az, ha nemzeti ünnep alkalmával kitüntetik az embert. Biztosan nagyon jó, lelket melengető, családot-barátokat mozgósító, ünnepi öltözéket felértékelő.
2013. augusztus 20., 23:122013. augusztus 20., 23:12
No meg mérlegkészítésre késztető, hiszen valamit már csak letett az asztalra az, aki eszébe jutott a kitüntetésre felterjesztőnek, jóváhagyónak, átadónak. És gondolatébresztő is persze, mert ha nem is az országalma mellett, de a díszebédnél mindenképpen szóra emelkedni kényszerül az ember már csak a barátok unszolására is.
És ilyenkor bizony bajban van az ember. Az ünnepi szavakat ugyanis valahogy elkoptatta valami furcsa eróziós erő, amely tiszta, mélyről jövő és mélybe hatoló kifejezésekre, frázisokra aggatott avas szagú koloncokat. Fokozatosan eltoltuk magunktól őket, hasonértelmű, jóval felszínesebb, elmaszatolhatóbb szinonimákat kerestünk helyettük, s egyszer csak azt kellett észrevennünk, hogy fintorogva ízlelgetjük a haza, a történelmiség, az államalapítás fogalmait. Akár a himnuszéneklést, amit még mindig sokan fölösleges önmutogatásnak, mucsai érzelgősségnek tekintenek.
Pedig nemzeti ünnep alkalmával ünnepi szavak dukálnak. Mint például a tiszti eskü szövegébe visszatérő „A hazáért mindhalálig!\" felkiáltás, amit nemcsak egyenruhásoknak kellene vallaniuk, hanem mindenkinek a maga helyén, feladatában, elhivatottságában. Vagy államférfiak hosszú listájának magabiztos felsorolása, élükön Istvánnal, akik nélkül nem lenne, és nem ilyen lenne a magyar nemzet. És most már egyre kevésbé hangzik hitelesen, ha arra hivatkozunk: a kommunista oktatás lehetőséget sem adott hasonló tudás megszerzésére.
István fejedelemmé választása idején a magyar törzsszövetség egy belülről legyengült, a környező országok által folyamatosan támadott ország volt. Ismerős helyzet, párhuzamnak sem rossz, folytatásra pedig mindenképpen érdemes: egység, önállóság, szilárd berendezkedés, remény, jövő. És ha mindez megvan, nem kell szégyellni kimondani, hová tartozunk, honnan jövünk, merre tartunk. És nemcsak otthon, a tükör előtti szégyenlős magányunkban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!