Újabb zászlók kerültek tiltólistára Háromszéken. A zászlókifüggesztés és anyanyelvhasználattal való visszaélés „bűnében” alapfokon elmarasztalt baróti önkormányzat esete egyértelműen jelzi: a menetelés csak most kezdődik.
2013. október 31., 13:042013. október 31., 13:04
Mert hiába mutattak csúcsközeli formát a székelység és szövetségesei a Bereck és Kökös közötti, klasszikussá nemesedett távon, másnap változatlan érdektelenségre, arrogáns elutasításra kellett ébrednünk. No meg az igazságszolgáltatás kettős mércéjének ugyancsak változatlan alkalmazására, hiszen míg a hivatalos retorika szerint autonómiaügyben csak a călăraşi-ihoz hasonló minta életbe léptetéséről lehet szó, a szimbólumhasználatok területén ez az elv már nem érvényes.
Sok tízezer erdélyi magyar márciusi, marosvásárhelyi, illetve legutóbbi háromszéki zászlóbontásának szükségességét és indokoltságát éppen a hasonló hatalmi visszaélések igazolják. Akárcsak annak elkerülhetetlenségét, hogy csak a magyar közösségnek a köztereken való egyre sűrűbb, szükség esetén állandósuló jelenléte képes tudatosítani a román közvéleményben: a falig hátráltunk, nincs tovább. Egyértelművé kell tenni, hogy a jelenlegi tendenciák túlmennek a magyar közösség tűrőképességének határán.
Annak tudatában, hogy a román társadalom többsége olyan mértékben informálatlan, illetve félreinformált a székelység autonómiaigényének tárgykörében, hogy ingerküszöbét ma még sokkal nagyobb eséllyel éri el a kóbor kutyák ügye, mint egy mellettük élő nemzeti közösség sorsa. Ezért aztán a többségi nemzet vélt vagy valós komfortérzetének kikezdése, a következetesség lehet az az eszköz, amely előbb-utóbb a legmélyebb gondolati tunyaságban tespedők felé is utat tör.
A baróti, csíki és egyéb zászlóüldözések igencsak mozgósító erejűek: készülhetünk a következő, majd az azt követő megmozdulásokra. A lendületnek nem szabad megtörnie az egyéni érdekek gátján. Egy ultramaraton első métereinek megtétele után még csak azok számára látszik a cél, akik megfelelő kitartással és elszántsággal vágtak neki a távnak. Ők tudják: ott van. És célba érni mindennél felemelőbb érzés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!