Mint ismert, a kijevi külügy már korábban is az ukrán belügyekbe való beavatkozásnak minősítette, hogy magyar kormányzati illetékesek a magyar jelöltekre való szavazásra buzdították a kárpátaljai magyarokat. Miután pedig a magyar fél – természetesen – nem hunyászkodott meg, az ukrán külügy előbb bekérette a magyar nagykövetet, majd megtiltotta két magas rangú magyar kormányilletékes beutazását.

A kijevi illetékesek most úgy tesznek, mintha valami példátlan dolog volna, hogy egy ország valamely politikusa egy másik országban tevékenykedő politikus vagy párt mellett áll ki a választások előtt. Holott abban az EU-ban, ahova Ukrajna a jelenlegi, „nyugatos” kormány irányítása alatt igyekszik, bevett dolog, hogy az azonos pártcsaládba tartozó politikusok részt vesznek egymás kampányeseményein más országokban is.

Persze ezt Kijevben is nagyon jól tudják. A mostani, barátságtalan diplomáciai offenzíva valójában csupán ürügyként használja a budapesti politikusok megszólalásait. Igazából az piszkálja a csőrüket, hogy Kárpátalján még mindig létezik egy 150 ezres magyar közösség, amely nem akar beolvadni, ennek érdekében pedig magyar jelölteket indít, és meg is választja őket. Az, hogy a magyar kormány kiáll a magyar jelöltek mellett, hozzájárul a magyarok mozgósításához. Mint ismeretes, az oroszbarát kormányzat megbuktatása óta két, egyértelműen a kisebbségek ellehetetlenítését célzó törvényt is elfogadott a kijevi parlament. Az egyik azt célozza, hogy fokozatosan felszámolja a kisebbségek anyanyelvi oktatását, a másik pedig gyakorlatilag a magánélet területére szorítaná vissza a nem ukrán nemzetiségűek anyanyelv-használatát. Ebbe a politikába kiválóan illeszkedne, ha a közigazgatási átalakítások nyomán a kisebbségeknek még politikai képviseletük sem lenne.

Persze tudjuk, Ukrajna alapvetően háborúban áll, a Donbaszban egyértelműen orosz támogatással szeparatista erők küzdenek a központi kormányzat ellen. Az előbb említett törvények is elsősorban az országban élő többmilliós lélekszámú orosz vagy orosz ajkú közösség ellen irányulnak, céljuk pedig az, hogy az elukránosításukkal elejét vegyék a jövőben minden hasonló elszakadást célzó törekvésnek. Csakhogy egyrészt az ilyen, egyértelműen kisebbségellenes lépések még ebben az esetben is elfogadhatatlanok egy EU-integrációról álmodozó ország részéről, másrészt pláne nem elfogadható, hogy az oroszellenes offenzívának a magyarok – és nem mellékesen a románok és lengyelek is – járulékos áldozatai legyenek.

Ukrajna természetesen szolidaritást érdemelne, hiszen egy korábbi befolyási övezetének megtartásáért, illetve visszaszerzéséért semmilyen alattomos eszköztől vissza nem riadó egykori nagyhatalom ellen küzd területi épsége megtartásáért. Ugyanakkor nehéz teljes szívvel kiállni egy olyan ország mellett, amely a maga kisebbségeivel ugyanolyan durván és minősíthetetlenül bánik, ahogy vele az oroszok.

A magyarellenes ukrán kirohanások okai részben talán a belpolitikai okokban keresendők. Az exit poll eredmények szerint Zelenszkij elnök pártja alaposan leszerepelt az önkormányzati választáson, közben pedig a koronavírus-járvány is egyre súlyosabbá válik. Ilyen körülmények között pedig jól el lehet terelni a figyelmet a bajokról egy kis mesterségesen gerjesztett diplomáciai konfliktussal a jóval kisebb Magyarországgal. Az ukrán diplomácia szóhasználata amúgy arról is árulkodik, hogy megpróbálják Magyarországot bemószerolni az uniós szervek előtt is. A magyar „beavatkozást” – értsd: a magyar kisebbség melletti kiállást – ugyanis a jogállamiság elveinek figyelmen kívül hagyásaként próbálja tálalni. Ezzel rácsatlakozna az EU balliberális, illetve a magyar kormányt nem kedvelő erői által sulykolt retorikára, amely olyan jogállami elveket próbál számonkérni, amelyeket tételesen sehol sem rögzítettek, így a vádaskodók a saját szájuk íze szerint értelmezhetik őket.

Persze igencsak megmosolyogtató egy kisebbségellenes törvényeket elfogadó ország részéről azt látni, hogy a jogállamiságért aggódik, de legalább ismét elkönyvelhetjük, hogy – hiába a tavalyi elnökválasztás reménykeltő eredménye – Ukrajna továbbra sem érdemli meg, hogy a NATO és az EU szorosabbra fűzze vele a viszonyt.

De legalább számunkra elégtétel lehet, hogy a magyarok a körülményekhez képest jól szerepeltek a választáson.

És most ez a legfontosabb.