Várható volt, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak borzonti tábora, ezzel együtt a Jobbik jelenléte bőséges nyersanyagot szolgáltat a nyári hírtelenségben szenvedő sajtónak s a tömény semmittevésben unatkozó politikumnak.
2013. augusztus 12., 19:342013. augusztus 12., 19:34
Traian Băsescu a Marosfőn vendégeskedő határon túli – a mai Magyarországon kívüli szülőhazájában élő magyarokhoz hasonlóan sanyargatott – románoknak igyekezett bizonygatni, hogy az általa képviselt anyaország nem mostoha; közvetett módon pontosan arra utalva, amit Vona Gábor Jobbik-elnök Borzonton, illetve Tőkés László valamivel korábban Tusványoson magyar megközelítésből, csak más szavakkal megfogalmazott.
Felhorgadásával Băsescu nekünk is üzent, amikor anyaországunkat, politikusainkat és nyári szabadegyetemeinket a feszültség(keltés) gócpontjainak és eszközeinek tekintette. Megköszönve szépen egyúttal a magyarok mindenkori – ezen belül tusványosi – vendégszeretetét, s azt az erdélyi székely-magyar támogatást, amelynek köszönhetően államelnökként ma még tetszeleghet s szólhat egyáltalán. Amely tisztségben szűk másfél esztendőn belül számára nincs tovább, a maradék puskapor tehát elsüthető, hiszen a kapitány más hajóra kerül. Netán egyenesen a partra.
De lépjünk tovább, mert a lényeg nem ez. Hiszen a határon túli nemzetrész sorsát boncolgató kérdésekben mindkét fél álláspontja világosan jelzi, hogy a mindenkori anyaország, vagy ha úgy tetszik: anyanemzet számára a határain kívül élő részek feletti felelősségvállalása ténylegesen és tevőlegesen kötelező. Ez alól senki nem bújhat ki.
A rejtély kulcsa nem a szavak keménységében és a sajtó híréhségében keresendő, hanem ott, hogy például az érintett közép-kelet európai országok, esetünkben Magyarország és Románia olasz-osztrák mintára a nyilatkozatokon és üzengetéseken túl hajlandók-e érdemben tenni egymás nemzeti kisebbségei kölcsönös jogvédelme terén. S hogy az Európai Unióban megértik-e végre, hogy nem csak a földrész nyugati részén az elmúlt években-évtizedekben letelepedett nemzeti kisebbségek védelme fontos, hanem a vén földrész keleti fertályában őshonos, de anyaországuk határian kívül rekedt milliós nemzetrészeké is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!