2009. június 30., 10:532009. június 30., 10:53
Persze ezzel nem mondtam semmi újat, hisz a szociálpszichológia már rég foglalkozik a jelenséggel, külön tantárggyá nőtte ki magát a tömeges feltűnéskeltés.
A Magyarországon tevékenykedő Kétfarkú Kutya Párt és a Negyedik Köztársaságot! elnevezésű tömörülések megmutatták, hogyan lehet tiltakozni a tiltakozás ellen. Szervezett felvonulásaik általános tüntetés címszóval futnak, bevallásuk szerint ők azok, akik a cinizmussal és kishitűséggel szemben hisznek Magyarországban. Épp ezért a plakátok feliratait gondosan válogatják, csupa fontos mondanivalót rejtenek: „Viszket a bal bokám!”, „Mindjárt esik az eső!” S mivel általában a paródia azon alapul, hogy a megtámadott fél negatívumaiba kapaszkodva tesszük humorossá a repertoárt, egy ilyen tüntetés láttán hamar rájövünk, miért fullad kudarcba a legtöbb felvonulás.
Kovászna megyében is így gondolhatták, mikor tiltakozásképpen kikerültek a magyar vezetők leváltása után az intézmények elé a gyásztáblák, aminek úgy tűnik, hatása is van. Amennyire egyfajta gesztusnak látszott ez az intézkedés, akkora felhajtás keletkezett körülötte. Azzal kezdődött, hogy ellopták. Majd a tulajdonosok odaláncolták az oszlophoz, válaszul pedig az eredetileg olvasható: „Ebből az intézményből magyar vezetőt váltottak le”, feliratot valaki átfogalmazta, amelyben a „magyar” helyett most „hozzá nem értő” látható. S hogy mindennek teteje legyen, a pénteken elhunyt Michael Jackson fotóit helyezték el a táblán. Mert ahol nem egyértelműek a játékszabályok, s nem egy folyamat pontos lépéseit kell követni, ott kreativitásra van szükség.
Ha mindez interneten, nyílt fórumon történne, pár száz hozzászólás után már eltűnt volna a süllyesztőben a téma.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok