2013. március 12., 07:552013. március 12., 07:55
Szavak után tettek kellenek, például egy, a mai, huszonegyedik századi körülmények között sikerre vihető terv, amelyből nem hiányozhatnak a térségben élő románok, cigányok, de más nemzetbeliek sem, s amely tervvel éppen ezért tárgyaló félként eléjük is ki kell állni.
Innentől kezdve tehát elsősorban nem magunknak, hanem azoknak kell meg- és elmagyarázni a részleteket, akik a magyar nyelvet is nehezen értik (vagy egyáltalán), s hát még az önrendelkezés mikéntjét. Göröngyös, de járható út ez, mert él Erdélyben és Székelyföldön például az a román, akinek Bukarestből szintén rég elege. Olyan széles körű és többnyelvű párbeszéd kell tehát, amelyben mindenki számára érthetővé válik, hogy mi az autonómia, s amelynek során katalánok, dél-tiroli németek, baszkok, finnországi svédek is segíthetnek megértetni a ma még értetlenkedőkkel, hogy mit akarunk mi, székely magyarok. Nemzetközi lobbi kell és olyan összefogás, amelynek láttán, ím, Victor Ponta miniszterelnök is visszább lépett, midőn arról beszélt: nem lát kivetnivalót abban, hogy ha párbeszéd révén találnak rá megoldást, „minden helyhatóságnak lehessen saját jelképe, amelyet helyi szinten használ”. E kijelentésből messzemenő következtetéseket levonni nem sietek, de világosan látszik, hogy ha közös akaratunkat világosan meg tudjuk fogalmazni, azt fel tudjuk mutatni, s mellette, akár esik, akár fúj, ki tudunk tartani, annak lehet számunka kedvező eredménye. S az ilyen határozott kiállás Románia küszöbön álló közigazgatási újrarajzolása esetén is alkalmazható. Ezt jó lesz megjegyeznünk. S azt is, hogy bárki gúnyolódik, irodai bársonyszékéből üzenget, netán kioktat vagy önös szándékból számigál: a március tizedikén látott közakarattal szembemenni nem lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok