2009. június 24., 10:212009. június 24., 10:21
Ki lehet próbálni például a Zilahtól Szilágysomlyóra vezető szakaszt, a Székelyföldet a Maros és az Olt mentén végigszelő országutat, le Brassóig, az Ákosfalva és Nyárádtő közötti szakasz is csak addig bírta, amíg Borbély László középítkezési miniszter leköszönt. Utóbbi nem feltétlenül a politikus távozta miatt romlik-bomlik, hanem sokkal inkább azért, mert pár évvel ezelőtti újraburkolása tulajdonképpen sminkeléssel volt egyenlő.
És akkor az Udvarhelyszéket Erdővidékkel összekötő, lassan hírhedté váló 131-es országútról egy szót se, mert annak bizonyos szakaszait ejsze a legutóbbi magyar világban újították fel rendesen. S hogy más, szintén magyarlakta vidékről is szó essék, a zsobokiak is úgy járhatnak néhány éve több tucat kilométeres kerülő nélkül ki az E60-as nemzetközi útra, s onnan Bánffyhunyadra vagy Kolozsvárra, hogy a mindösszesen hat kilométeres szakaszt saját költségen, a zsoboki asszonyok hímezte-varrta kalotaszegi remekek németországi eladásából származó pénzből – és némi nyugati segítséggel – teremtette elő a közösség. Sülne ki a mindenkori kormányok szeme. Ha van egyáltalán cseppnyi szégyenük...
Az úthálózat tekintetében a mindenkori államvezetés tudatosan zülleszti ezeket a vidékeket. Mert el lehet képzelni, hogy mekkora lendületet, gazdasági pezsgést, tehát gazdagodást, tehát némi önállósulást is eredményezne, ha ezeken a – többségében magyarlakta – vidékeken úgy járnának-kelnének, üzletelnének a tőkét behozó külföldi vállalkozók és turisták, mint Svájcban. És el lehet képzelni, hogy mekkora szellemi tőkét eredményezne nekünk, erdélyieknek, ha a Romániába látogatók nem hamis Drakula-mesék mentén, hanem például Erdély népeit és igazi történetét itt, a helyszínen, közöttünk megismerve vinnék jó hírünket. De miránk vonatkozóan a kormányoknak s az államfőknek éppen ez nem érdeke. Az (út)építéshez képest az állami rangra emelt kampányígérgetés s a hazudozás különben sem kerül semmibe .
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok