2009. szeptember 16., 11:252009. szeptember 16., 11:25
Ha megmondom, hát megmondom, ha odamondok, akkor vállalom a felelősséget és a következményeket. Ebből eredően kifejezetten nem szeretem a „fű alatti” ügyködéseket, a titkos tanácskozásokat és tárgyalásokat, illetve az ezeket követő sajtótájékoztatókat. (Kivételt képeznek ez alól azok a szakmai konferenciák, amik nem a széles tömegeknek szólnak, hanem csupán néhány szakmabelit érintenek.) Szóval, utálom az olyan helyzeteket, amikor kizárják a sajtót a széles tömegeket érintő tárgyalásokról és úgy hoznak döntést emberek sorsáról, hogy ennek részleteiről nem számolhat be a sajtó.
Emiatt lepett meg fölöttébb a tény, hogy kedvenc kisvárosomban olyan „lakossági fórumot” hívnak össze – éppen a mai napra –, amelyről a sajtót eleve kizárják. A téma a távhőrendszer felújítási munkálatai körül felmerülő kérdések megvitatása, illetve a városban keringő pletykák, téves információk tisztázása. Az ügy mellesleg közel 3000 családot érint, de a sajtó majd csak a találkozót követő tájékoztatón szerezhet meg „minden” információt a teremben elhangzottakról.
Mondjuk engem érdekelne az is, hogy a lakókat képviselő lépcsőházfelelősök milyen kérdésekkel hozakodnak elő, illetve szeretném látni azt is, hogy egyik-másik illetékes milyen ábrázatot vág egy-egy fogasabb kérdés hallatán. Sőt biztos találnék olyan ismerős lépcsőházfelelőst is, akinek szívesen sugalmaznék néhány olyan kérdést, amit az esemény megfigyelőjeként a „pályaszélről”, nyílt vitában nem tehetnék fel.
Illetve, dehogyis nem, hiszen tömbházlakóként az érintettség okán miért is ne kérdezhetnék lakóként?! És utólag – egy körrel odébb – miért is ne írhatnám meg mindezt újságíróként?! A fennebb vázolt felvetésemtől azonban a szervező mereven elzárkózott. Illetve felajánlotta, hogy részt vehetek érintett lakóként a fórumon, kérdéseket is tehetek fel, de ami bent elhangzott, arról nem írhatok.
Csak és kizárólag azt írhatom meg, ami az eseményt követő sajtótájékoztatón elhangzik. Hát, mondjuk ennyire skizofrén nem vagyok, hogy lakó Alízként felteszek egy kérdést, aztán az arra adott választ újságíró Alízként nem írom meg. Emiatt vélem több ismerősömmel együtt: „valami nagyon nem tiszta ebben az ügyben…”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok