Ha a nézők kizárólag a mérkőzés szépségében gyönyörködnének, csodálnák a védők pontos előreíveléseit, a középpályások cselezéssel elért helyzetteremtését, a csatárok jól eltalált kapáslövéseit, a kapusok vetődéses védéseit. A látványos helyzeteket megtapsolnák függetlenül attól, hogy azokat éppen a hazai együttes vagy a vendégcsapat játékosai produkálják. A látvány, a teljesítmény lenne fontos, és tulajdonképpen mindegy is lenne, hogy melyik csapat nyer.
A felismerés, hogy a sport a hazafias érzelmeket is táplálja, nem új keletű. Erre szoktak hivatkozni egy-egy sportág lobbistái is, amikor a költségvetésből próbálnak nagyobb szeletet szakítani a sportág számára. És voltaképpen igazuk is van. Hosszú Katinka úszó világbajnoki aranyérme nem csak az úszás szerelmeseinek dobogtatta meg a szívét a Kárpát-medencében. Általa a legtöbb magyar hosszabb-rövidebb ideig egy kicsit jobban érezhette magát. A nemzeti válogatott futballmérkőzését pedig sokan a nemzetük mérkőzésének tekintik. És hát ki ne szeretné, hogy sikeres nemzetnek legyen tagja?
Akiket pedig a nemzeti érzések hívnak a lelátókra, azoknak minden bizonnyal az sem mellékes, hogy magyar–román mérkőzést nézhetnek. Vannak, akik a zöld gyepen remélik az elégtételt a történelmi sérelmekért, akik számára a futball csak egy területe a nemzeti összecsapásnak. A budapesti rendfenntartóknak mégsem a hazafiaktól kell tartaniuk.
A legnagyobb veszélyt a futballhuligánok jelentik. Azok, akik számára a mérkőzés csupán ürügy a bunyóra, a balhéra, akik mindent megtesznek azért, hogy kiélhessék beteges hajlamaikat. Ilyenek pedig mind Romániában, mind Magyarországon szép számban akadnak. A budapesti mérkőzést a két szövetség a Veszprémben meggyilkolt Marian Cozma bukaresti kézilabdázó emlékének szánta. Az a tétje, hogy ne váljon a futballhuliganizmus áldozatává a lelki híd, amely a tragikus eseményt követően épült. A felelősség elsősorban a vendéglátók vállán nyugszik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok