2013. január 24., 09:122013. január 24., 09:12
Igaz, hogy az európai intézmény által a visszajuttatás jogi keretének rendezésére megjelölt, másfél esztendős határidő több mint kétharmada felesleges iszapbirkózással lejárt, de az elmúlt évi, decemberi választások óta talán tisztultak annyira a vizek, és leülepedtek annyira az indulatok, hogy a Ponta-kabinet most már érdemben is foglalkozhat a kérdéssel.
A kormánynak a természetbeni visszajuttatás felé hajló szándéka egyben Románia gazdasági helyzetét is jelzi, hiszen a több mint 30 százalékos államháztartási hiánnyal küszködő országnak aligha lesz a közeljövőben annyi pénze, hogy a 8-9 milliárd euróra becsült kártérítési számlát a jussukat követelőknek belátható időn belül kiegyenlítse. Ezt valószínűleg a tavaly tavasszal leváltott Ungureanu-kormány demokrata párti része is tudta, amikor a viszszaszolgáltatást rendezendő, az érintett ingatlanok valós értékének a 15 százalékára korlátozta volna a kártérítést, s amit az RMDSZ érthető és logikus módon ellenzett.
Az elvi – restitutio in integrum – megközelítésen túl a mi szemszögünkből az is kedvezőnek mondható, hogy a Ponta–Antonescu-kettős vezette balliberális szövetség kényelmes parlamenti többséggel és ennek megfelelően támogatott kormánnyal bír, s hogy ugyanakkor a kabinet mostani álláspontjával az RMDSZ teljes és természetbeni viszszaszolgáltatást rögzítő programpontja is összecseng.
Innentől kezdve akár szabaddá is válhat az út a valós és a mindenki számára megnyugtató, természetbeni visszajuttatás felé, csak az ügyben érintett minisztériumok iparkodjanak, mert lám, milyen kétes ügyletek áldozatává válhat a jogi szabályozás és az igazságszolgáltatás útvesztőiben lavírozó ügyeskedők jóvoltából az élethez való jog utáni második legszentebb: a tulajdonjog. Csak nehogy ez az ügy is nemzetiségi síkra terelődjék, s ezáltal elakadjon, például annak kapcsán, hogy sok-sok magánszemély mellett a történelmi magyar egyházaknak jelentős vagyont kell visszakapniuk.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.