2013. március 26., 07:212013. március 26., 07:21
Sárga jelzés hétvégén az egész országban, és bizony nem az ilyenkor szokásos árvízriasztás, hanem havazás, havas eső és hideg a járulékos széllel. Sőt égszakadás-földindulás, még egy jégesős nyári záporszerűség is megérkezett pár nappal ezelőtt, amit szintén utálok, mert villámláskor gyakran van áramingadozás vagy egy-két másodperces kiesés, ami nem egyszer vágta már tönkre a számítógépemet. Ja és persze én sem élveztem, amikor lefagyott a kokárda a kabátomról a nemzeti ünnepi megemlékezéseken.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lépjünk egyet hátra, és ismerjük el: márciusban bizony megesik, hogy hideg van. Sőt arra is emlékszem, hogy második-harmadik osztályban a tanító néni arra biztatott bennünket, lányokat, hogy mossuk meg az arcunkat a márciusi hóban, mert a néphagyomány szerint attól szépek leszünk egész évben. Ergo nem 2013 volt a világtörténelem első olyan éve, amikor rossz idő volt március idusán. De én még olyanra nem emlékszem, hogy emberek tömegei állították volna biztosra: Magyarországot szándékosan havazta el valaki a nemzeti ünnepen. Egyesek még azt is tudni vélik, honnan és milyen megrendelésre érkezett az utakat elzáró és általános közlekedési káoszt okozó hóvihar az országba.
A – gondolkodásbeli és időjárási – szélsőségeket figyelmen kívül hagyva is rémisztő, hogy az időjárás szeszélyességét hányan veszik személyes sértésnek. A napsütés, a hideg, az aszály vagy az árvíz valahogy mindig jó eszközül szolgál egyes elméletek alátámasztására, máshonnan eredő félelmek megtestesítésére. Olyan ez, mint amikor valaki augusztus elején Nagyváradon váltig bizonygatja, hogy az időjárás megbolondult, mert kutya meleg van, és néha kitör egy-egy vihar záporral, dörgéssel és villámlással. Ugyanezek az emberek januárban a csikorgó hidegben biztosan egyértelmű bizonyítékát látják majd annak, hogy a globális felmelegedés mítosz – persze a sarki jég olvadása is valamilyen világuralomra törő körök agyszüleménye. Ha ilyet hallok, csak arra tudok gondolni: valóban ideje volna már, ha elérkezne a tavasz – a fejekben is.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.