2012. március 20., 09:002012. március 20., 09:00
Nagymamám is sokszor emlegette, „hogy bezzeg régen, amikor magyarok voltunk” (utalva az 1940 és ’45 közötti időszakra), járták a „kokastollas csendőrök” a falut. A szőlősbe, mely akkor még el volt kerítve, nem volt bejárásuk csak azoknak, akiknek volt ültetvényük, illetve pincéjük, azonban ők is meg kellett hogy indokolják, miért mennek ki, ha épp nem volt szezonja valamilyen munkának.
Akit a határon lopáson értek, annak jaj volt. A csendőrök gyakran a hátára kötötték azt, amit épp el akart tökíteni, majd többször végigverték a falun korbácscsal, és azt kellett kiabálnia, hogy „így jár, aki lop!”. A családi elbeszélések alapján így kétkedve hallgatom, amikor a magyar csendőrök által elkövetett kegyetlenkedésekről beszélnek. Bár annak, hogy a nagyszüleim emlékében ennyire pozitív kép maradt meg róluk, nem kizárt, hogy a csendőrös időket követő kollektivizálásnak is jelentős szerepe volt.
Nemritkán ugyanis épp azokból lettek a párttitkárok és a falu vezetői, akiket a kokastollasok korbáccsal próbáltak meg jobb belátásra bírni. A régi falusi rendet azonban nemcsak a csendőrök kemény fellépése szavatolta. Másképp viszonyultak a földjeikhez ugyanis azok, akik néhány hektár megműveléséből kényelmesen meg tudtak élni. És akik tudták: ennivaló mindenkinek kell, így a terményüket el tudják adni tisztességes áron. Manapság viszont szinte lehetetlen megélniük a mezőgazdaságból azoknak, akiknek nincsenek gépeik, és nem gazdálkodnak több száz hektáron.
A multik pedig manipulálják a piacokat, ellehetetlenítve a kistermelőket. Némiképp érthető hát, hogy nem úgy viszonyulnak az emberek a termőterületeikhez, mint régen, és nem tisztítják meg minden ősszel gondosan a földjüket. Főképp, ha megdolgozták ezeket, és annyira lenyomták időközben az illető termény árát, hogy nem érte meg kifizetni a betakarítással járó költségeket. A tarlóégetés problémája emiatt szerintem nem oldható meg büntetésekkel, sokkal inkább azzal, hogy megpróbáljuk visszaadni a paraszti munka becsületét. Mert akkor valószínűleg a felelősségtudat is újra kialakul az emberekben, hisz a falun élők szántszándékkal nem ártanak a környezetnek, mert pontosan tudják: vigyázniuk kell az élővilágra, ugyanis évről évre ez biztosítja a létalapjukat.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.