2009. június 26., 11:452009. június 26., 11:45
Az eset állítólag egy üzemi nőnapi ünnepségen történt, amikor az egyik magyar kolléga arcátlan, folytatólagosan elkövetett provokációval gyalázta a szlovák nemzetet: magyar népdalokat énekelt. Erre a példátlan impertinenciára nem is lehet más választ adni, mint amit a derék Janko adott: kiütötte az irredentát. A gesztus érthető, hiszen köztudott, hogy például az Az a szép, az a szép kezdetű dal tényleg pusztító erejű magyar fegyver, amely komoly veszélyt jelent bármely utódállam területi épségére nézve.
Persze tény, hogy a Slota-féle cizellált lelkek adottságaiknál fogva más úton nem igazán juthatnak sikerélményhez: szimfóniát komponálni vagy regényt írni nem tudnak, de még a festészet terén sem képesek a pont-pont-vesszőcske fázison tovább lépni. Ezért olyan tevékenységi kört választanak, amelyben tényleg kiemelkedőt tudnak alkotni: más nemzet tagjait bántalmazzák vagy gyalázzák, lehetőleg főállásban. Tessék csak megnézni az interneten keringő Slota-videókat: tökélyre fejlesztette a technikáját.
Egyszerű halandó bizonyára még hosszas gyakorlás után sem tudná úgy elhajtani a magyarokat az édesanyjukba, hogy közben alig forog a nyelve, és egyszerre kell arra koncentrálnia, hogy ne ejtse ki a kezéből a konyakospoharat, és legalább kapaszkodva ülve bírjon maradni a sörkert padján. Nem csodálkoznék, ha a következő lépés az lenne, hogy Slota a meleg büszkeség napja mintájára meghirdeti a szlovák büszkeség napját, amelynek az a lényege, hogy mindenki felpofoz egy magyart, erősítendő a nemzeti érzületet.
Csak hát az a tragédiája ennek a nagy embernek, hogy még saját nemzettársai sem bírják értékelni a géniuszát, ezért aztán meg kellett érnie azt a szégyent, hogy az EP-választáson pártja, az SNS fele annyi szavazatot kapott, mint a magyar szervezet. Ezt pedig egy magára valamit is adó nemzetvédő tényleg nem képes konyak nélkül kibírni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok