„A futball nem élet-halál kérdése... Sokkal több annál!" Bill Shankly, a Liverpool legendás edzőjének jelmondata tökéletesen illik a mindenkori román–magyar futballmérkőzésekre.
2013. szeptember 06., 09:242013. szeptember 06., 09:24
Rangadót csak mindent vagy semmit alapon érdemes megvívnia minden igazi sportembernek. Önfeláldozó küzdelem a pályán, egyetlen percig sem csituló szurkolás – ez lenne egy ideális világban.
De a mi világunk messze nem tökéletes. Egy román–magyar pedig mindig különleges, akár van tétje, akár nincs. És most aztán nagyon is van. A győztes küzdhet tovább a világbajnoki szereplésért, a vesztes lemarad Brazíliáról.
Talán éppen a tét nagysága miatt szorult háttérbe az elmúlt másfél évtized többi magyar–román futballcsatáját végigkísérő nacionalizmus. 1999-ben még meg lehetett győzni Hagit, hogy térjen viszsza, és vezesse történelmi győzelemre a román nemzeti együttest az „ősellenség\" ellen. Ma már viszont nem él Ceauşescu udvari költője, Adrian Păunescu, hogy a televíziókban szavalva követelje vissza a Királyt a csapatba. Ma már csak a botrányhős Mutu után sírnak néhányan, de ez nem hatja meg a konok Piţurcát.
A játékosok többsége számára sem több ez bármely más vb-selejtezőnél. Számukra a három pont a fontos, nem az ellenség legyőzése. Ők világbajnokságra akarnak menni, és hogy ehhez éppen a magyarokat vagy a románokat kell legyőzni, az részletkérdés. Bourceanu vagy Dzsudzsák, Torje vagy Szalai nem ellenséget lát egymásban, csak ellenfelet. A jéghideg agyat követelő profizmusban nincs helye az érzelmeknek.
A szenvedély csupán a szurkolók felségterülete maradt, bár őket is egyre jobban próbálják a politikai korrektség korlátai közé szorítani a nézőben egyre inkább csak fogyasztót látó szövetségek. Ennek lett áldozata a márciusi budapesti meccs, ahol a zárt kapuk végképp megölték a hangulatot.
Péntek este Bukarestben lesznek szurkolók. Ötvenezer román háromezer magyar ellen. És lehetnek bármilyen profik a pályára lépő játékosok, a lelátók népe számára ez a meccs nem élet-halál kérdése...
Sokkal több annál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!