Szemfényvesztés

Sőt egy kisebbre sem. A kormány egyszerűen nem számolt azzal, hogy amikor saját egzisztenciájáról, pénztárcájáról van szó, a lakosság nem éri be pusztán annak hajtogatásával, mennyire szükségszerű és elengedhetetlen volt a közalkalmazotti bérek lefaragása, az áfa emelése, valamint újabb adók és illetékek kivetése. Azaz a széles tömegek életszínvonalának csökkenése. És mivel a hatalmon lévők nem tudtak világos perspektívát felvázolni a válságból való kilábalásra, sokan az utcán adnak hangot elégedetlenségüknek, felvázolva a kézen fekvőnek tűnő megoldást is: a megszorításokkal azonosított államfő és a kormány lemondását.

Miközben az elnök „játékos” politikai temperamentumához egyáltalán nem illő módon hallgat a demonstrációkról, a kormányoldal képviselői szemmel láthatóan megilletődtek a népharag láttán, és kapkodnak. Olyan populista intézkedésekkel próbálják kiszúrni az elégedetlenkedők szemét – például a gépjármű-regisztrációs adó felfüggesztése, a közalkalmazottak fiskális amnesztiája vagy a külügyminiszter menesztése –, amely a jelenlegi helyzetben nem oszt, nem szoroz, de mindenki tisztában van vele, hogy szemfényvesztés. Ráadásul Teodor Baconschi feláldozása értelmetlen is, hiszen a diplomácia vezetője csak a randalírozó, törő-zúzó huligánokat nevezte csőcseléknek, ami az egy héttel ezelőtti bukaresti incidensek fényében nagyon is helytálló megállapítás.

Már az is érthetetlen gesztusnak tűnt – és Bocék ijedtségére, gyengeségére vall –, hogy a kormány néhány ezer tüntetőtől való félelmében kényszerpárbeszédbe bocsátkozott azzal a balliberális ellenzékkel, amely külföldön és belföldön egyaránt Románia befeketítésén munkálkodik, és kizárólag az előre hozott választásokról hajlandó tárgyalni.

Hab a tortán, hogy Victor Ponta és Crin Antonescu hatalomra kerülésére még azoknak a tüntetőknek a többsége sem tekint életképes, az ország sorsát jobbra fordító megoldásként, amely amúgy még a tavasszal urnák elé vitetné a választópolgárokat. És akkor mire is mennénk az előre hozott voksolással?