A koronavírus elleni védekezésre vonatkozó, a járvány megfékezése érdekében különleges intézkedések meghozatalára alkalmas törvény mentén megfogalmazott észrevételekről van szó. Ezek a bírálatok röviden összefoglalva a következőket állítják: Orbán Viktor miniszterelnök és az általa vezetett Fidesz megszüntette a parlamentáris demokráciát, Magyarországon konszolidálódott a diktatúra, az Európai Bizottságnak sürgősen lépnie kell.

Legutóbb például több mint hetven európai „közéleti személyiség” (értsd: jelenlegi vagy korábbi politikusok) közölt felhívást a kontinens számos lapjában, Budapest megrekcumozására szólítva Brüsszelt. A CIVICO Europa nevű transznacionális civil szervezet ernyője alatt szinte kivétel nélkül baloldali és liberális közszereplők taglalják a magyar kormányfő politikája feltartóztatásának szükségességét, közöttük – hogy igazán színes legyen a kép – Petre Roman volt román kormányfő. Sokatmondó, hogy ők ezt a politikát ugyanúgy vírusnak nevezik, mint a világjárványt okozó, világszerte emberek százezreit elpusztító Covid-19-et.

Ami igazán döbbenetes, hogy ezek a kifogások sok esetben köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, vagy nyilvánvalóan kettős mércét alkalmaznak. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a pandémia feltartóztatása érdekében az államok túlnyomó többsége rendkívüli intézkedéseket foganatosított, amelyek sorában a magyar lépések egyáltalán nem tekinthetőek egyedinek vagy kirívónak. Nagyon könnyen megcáfolható például az a gyakorta terjesztett állítás (nyugodtan lehet nevezni álhírnek is), aminek még a CNN világsztár műsorvezetője is felült, miszerint a magyar Országgyűlés „bezárt”, tevékenysége gyakorlatilag megszűnt a járvány idején, az Orbán-kormány rendeletekkel gyakorolja hatalmát. Pedig hát ugye ha ez így lenne, például a párbeszédes Szabó Tímeának sem lett volna hol felszólalnia a határon túli magyaroknak juttatott adományok ügyében…

Mármost igazán nehezen érthető, hol itt a diktatúra, mitől került veszélybe a parlamentáris demokrácia. Történetesen azonban tudomásunk van olyan országról, ahol a törvényhozói hatalommal szembeni alapállás igencsak nehezen illeszkedik a jogállamiság, a demokrácia szabályai, követelményei közé. És ennek az országnak a miniszterelnökét véletlenül ugyancsak Orbannak hívják. Jól tudjuk, hogy Románia (hiszen erről az országról van szó) kormánya a rendkívüli állapot másfél hónappal ezelőtti kihirdetése óta katonai rendeletekkel operál, ezzel a jogalkotási aktussal foganatosít kijárási tilalmat és egyéb, az emberi és egyéni szabadságjogokat korlátozó intézkedést.

Eközben online, valamint a képviselők és szenátorok egy részének személyes részvétele közepette folyik a törvényalkotási munka is, csakhogy a parlamentben elfogadott, a járványhelyzet nyomán előállt válságot enyhíteni, orvosolni hivatott jogszabályok (tekintsünk most el ezek populista jellegétől, alkalmazhatóságuktól) nem léphetnek hatályba, a kormányzat ugyanis kivétel nélkül megtámadja ezeket az alkotmánybíróságon. Ezen túlmenően Ludovic Orban miniszterelnök egyszerűen megtagadja, hogy számot adjon a kormányzati intézkedésekről a törvényhozók előtt, magyar névrokonával ellentétben (aki a héten is válaszolt az Országgyűlésben a képviselők kérdéseire) semmibe véve ezt a hatalmi ágat.

Hallgassuk csak meg, mit mondott a román kormányfő a minap, amikor újságírók arról kérdezték, megjelenik-e a parlamentben, ahogy azt az ellenzéki pártok követelik. „Én időszakosan tájékoztatom az állampolgárokat az intézkedésekről. A parlament nem létezik. Amikor újrakezdődik a törvényhozói tevékenység, és parlamenti vagy alkotmányos eljárás alapján meghívnak, biztosan jelen leszek” – jelentette ki Orban mindössze néhány órával azután, hogy a bukaresti törvényhozók megszavaztak számos jogszabályt. És még valami: Románia nemrég felfüggesztette az emberi jogok európai egyezményének alkalmazását...

Ismételjük meg a román miniszterelnök sommás véleményét: „a parlament nem létezik”. Hátha eljut nyugati elvtársai, Guy Verhofstadt, Rui Tavares és a többiek fülébe is. Feltételezni sem merjük, hogy a figyelmüket eddig csak azért kerülte el ez az apróság, és a bukaresti Orban igazán figyelemre méltó elhajlásai csak azért nem éri el az ingerküszöbüket, mert ő liberálisnak mondja magát.