2009. szeptember 23., 11:452009. szeptember 23., 11:45
Arra a következtetésre jutottam, hogy a főbűnös az ócskavas-kereskedő, mert beveszi az olyan tárgyakat is, amelynek származása egyértelműen kikövetkeztethető. Egyik fővárosi hírcsatorna munkatársai kerestek fel a napokban egy ócskavaslerakatot rejtett kamerával. A tulajdonosnak a szeme se rebbent, mikor a riporter érdeklődni kezdett, hogy beveszik-e a vasúti síneket.
Hogyne, jött a válasz, már van vagy száz méter nálam. 55 bani egy kiló vas, 1 lej a réz. A lerakat környékén téblábaló „áruszállítók” is oktatják a riportert: most hoztam be 200 méter vasúti sínt, ha nem lát senki, gyerekjáték beszerezni. S így tolvajéknak szabad a pálya, visznek mindent, ami vas vagy legalább hasonlít hozzá, nem számít, csak minél nagyobb, nehezebb legyen.
Már külön üzletággá fejlődött a fémtolvajlás, hetente lehet látni/hallani/olvasni mindenféle érdekességről: a lengyelek tankot loptak, amit daruval és traktorokkal vontattak el egy katonai gyakorlótérről, Magyarországon Antall József miniszterelnök bronzszobrát lopták el kétszer is, de Európa-szerte népszerű a vasúti sín-, rézkábel-, síremlék-, csatornafedél-, haranglopás és bármilyen más közterületi fémberendezés.
A tény, hogy meg se gondolják, milyen következményekkel járhat egy vasúti síndarab ellopása, már meg se tud botránkoztatni. Hisz még az sem riasztja vissza a fémtolvajokat, hogy 18 év börtönt lehet kapni egy ilyen tettért. Az sem volt elég jó példa, amikor februárban Konstancán lelőttek egy fémtolvajt a rendőrök, vagy mikor Nagyváradon márciusban meghalt egy nő, aki fémdarabok után kutatva túl mélyre ásott, és betemette egy nagy adag föld.
Inkább idejében megtanítják a gyerekeket a szakma titkaira, s elküldik őket templomba ócskavasért, ahogy történt, a besztercei evangélikus templomban. Az úgyis elég régi épület. Mondjuk annyit még csatolhattak volna a tananyag mellé: a templomot azért nem kell felgyújtani, mert a kultúrarombolásért senki nem fizet. Még…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok