Nem véletlenül hárult megkülönböztetett figyelem az alakulat hétvégi kongresszusára, amely több volt egyszerű pártgyűlésnél: a vezető bukaresti kormánypártról van szó, amelynek vezetési csapásiránya, irányvonala nem csupán az alakulat, hanem az egész ország sorsát meghatározza. Márpedig azt láttuk, hogy a PNL-en belül dúló belharc, a személyes ambíciók a levegőbe röpítették a tavaly decemberi választások nyomán összeállt jobbközép koalíciót, és heteken keresztül gúzsba kötötték Romániát.

Akárcsak a pártot kézi vezérléssel irányító Klaus Iohannis államfő, amikor a megannyi megpróbáltatás közepette golfozni csábította az embereket, a PNL is a mindennapi realitástól teljesen elrugaszkodva viselkedett az elmúlt időszakban. A pártelnöki babérokra törő kormányfő jobb eséllyel kecsegtető nekifutása érdekében a kormányból való kilépésre kényszerítette az egyik koalíciós partnert, teljesen maga ellen fordítva az USR–PLUS-t. A pártvezetői funkcióra a legnagyobb eséllyel aspiráló két jelölt – az államfő leplezetlen beavatkozása közepette – súlyosabb vádakkal illette egymást, mint az ősellenség PSD-t, a sokat emlegetett „demokratikus verseny” helyett kibékíthetetlen ellentét alakult ki Cîțu és a szombaton vereséget szenvedett Ludovic Orban között.

És miközben a járvány negyedik hullámának tornyosulása közepette sorra kerülnek karanténba, szigorúbb korlátozásokat feltételező besorolásba a települések, online oktatási formába a hazai iskolákban az osztályok, és a szabadban gyakorlatilag száznál népesebb tömeg össze sem gyűlhet, a legnagyobb román kormánypárt 5000 fő részvételével rendezett megakongresszust a bukaresti vásárcsarnokban. Talán mondani sem kell, mekkora lovat ad a vírus- és oltásszkeptikusok alá, hogy a PNL szemberöhögi a saját kormánya által foganatosított rendelkezéseket, „abszolút biztonságosként” elkönyvelve a több ezer ember összezsúfolódását feltételező nagygyűlést.

Nos, ilyen előzmények, majd viharos kongresszus után veszi át a hatalmat Florin Cîțu abban a pártban, amelyről bebizonyosodott, hogy nem csapatként, összetartó közösségként működik, hanem a szakadás küszöbén áll, sőt sokak szerint egy másik történelmi román alakulathoz, a Parasztpárthoz hasonlóan eltűnhet a politika süllyesztőjében. A kormányfő-pártelnök előtt olyan kihívások tornyosulnak, amelyekbe nála felkészültebb, és nagyobb támogatottsággal rendelkező politikusok beleroppantak.

Cîțunak először is fel kellene támasztania a félig kimúlt koalíciót, ami az USR–PLUS részéről megnyilvánuló utálaton túlmenően akkor is lehetetlen küldetésnek tűnik, hogy a pártszövetség a héten Dan Barna vagy Dacian Cioloș személyében elnököt választ, és a tisztújítás kimenetele is befolyásolhatja az USR–PLUS álláspontját, elvégre az alakulat számára az ellenzéki szerep egyáltalán nem kívánatos az AUR és a PSD oldalán.

Túl kellene élnie az önmagát szerénytelenül Supermanként feltüntető miniszterelnöknek egy bizalmatlansági indítványt is, amelynek napirendre tűzését éppen a váltig ostorozott PSD hathatós segítségével sikerült odáznia, esetleg a PNL és az RMDSZ kisebbségi kormányzásra kényszerül, ami viszont ugyancsak a szociáldemokraták háttértámogatását, és az ezzel járó politikai presztízsveszteséget feltételezi. És akkor még nem beszéltünk a politikain túli, ennél égetőbb feladatokról: a meredeken emelkedő energiaárakra, az általános drágulásra adandó válaszról, az egyre súlyosabb járványhelyzet kezeléséről, a beígért nyugdíj-, bér- és gyerekpénzemelés végrehajtásáról, a településfejlesztési terv, valamint az uniós finanszírozású helyreállítási projekt gyakorlatba ültetéséről, végül, de nem utolsósorban a beígért reformok megvalósításáról.

Ezeket kipipálva kellene győzelemre vezetnie Cîțunak a 2024-ben esedékes helyhatósági, parlamenti és államfőválasztáson a jelenleg meredek népszerűségvesztést elszenvedő PNL-t, ami, valljuk be, ugyancsak lehetetlen küldetésnek tűnik a nagypolitikába nem túl régen belekóstoló egykori bankszakember számára. Még ha jelenleg élvezi is az államfő támogatását, pályafutása nem ígérkezik hosszú életűnek a miniszterelnöki székben, hiszen éppenséggel a személye jelenti a koalíció újjáalakításának, a kormány zavartalan működésének akadályát.

És azt azért a jelenleg még teljhatalomban és túlzott önbizalomban fürdőző kormányfő-pártelnöknek sem ártana figyelembe vennie: Supermanek csak a filmben léteznek.