2011. szeptember 27., 10:142011. szeptember 27., 10:14
Sokat panaszkodtam már ebben a rovatban a szerény lakótelepi hajlékunkban előforduló kellemetlenségekről, de valahogy mintha minden alkalommal előállna valami teljesen új, szinte nap mint nap izgalmasabbnál izgalmasabb meglepetések várnak otthon. Először is ismét nincs meleg vizünk több mint egy hónapja. Ennek oka csak a szokásos (ami attól persze nem elfogadhatóbb): a lakóközösség egyes tagjai nemhogy hónapok, de évek óta nem fizetnek rezsit, ezért évről évre előfordul, hogy a több száz lakásban leállítják a melegvíz-szolgáltatást. Azoknál is, akik egyébként fizetnek – de ez már egy hosszabb történet. Nem mondom, hogy megszoktuk már, de egyelőre meg sem szöktünk.
A szemközti tömbház alatt tanyázó vándor népek rendszeres felbukkanása szintén nem feltűnő már, mint ahogy a – szerintem hozzánk már hazajáró – rendőrök megjelenése sem az. A szervek persze mást nem tesznek, minthogy kettőt-hármat (ahány fér) betesznek a rendőrautóba, s elviszik, csak azért, hogy a maradék nyolc még hangosabban háboroghasson az éjjel hátralévő részében. A szomszédok nemrég épp az ablakunk alatt építettek maguknak kártyaklubot – faülőkék és egy csendes szombat reggelen összefűrészelt asztalka –, ahol minden áldott nap megy a zsuga, persze hangos káromkodásokkal fűszerezve. Mit mondjak, tegnapelőtt már meg sem lepődtünk, amikor a villany sem gyulladt meg a lakásban. Mint kiderült, a bejárat előtti, ránézésre épp százéves biztosítéktáblában égett ki az egyik biztosíték. Az áramszolgáltató emberei példás gyorsasággal odaértek. Szakértői közbelépésükből annyit láttunk, hogy a nyitott doboz előtt állva a nagyobbik darab, akinek a szájából egy nyalóka vége lógott ki, rémülten rászól a kisebbikre, hogy az nehogy odanyúljon a kapcsolókhoz, mert még meg találja rázni az áram. A félig szopott nyalóka persze azóta is ott árválkodik a doboz alatt a földön, a kukáig már valamiért nem jutott el. Mi pedig néha azon gondolkodunk, mikor válik a fejünk fölötti tető is nélkülözhető luxussá.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok