2011. szeptember 27., 10:142011. szeptember 27., 10:14
Sokat panaszkodtam már ebben a rovatban a szerény lakótelepi hajlékunkban előforduló kellemetlenségekről, de valahogy mintha minden alkalommal előállna valami teljesen új, szinte nap mint nap izgalmasabbnál izgalmasabb meglepetések várnak otthon. Először is ismét nincs meleg vizünk több mint egy hónapja. Ennek oka csak a szokásos (ami attól persze nem elfogadhatóbb): a lakóközösség egyes tagjai nemhogy hónapok, de évek óta nem fizetnek rezsit, ezért évről évre előfordul, hogy a több száz lakásban leállítják a melegvíz-szolgáltatást. Azoknál is, akik egyébként fizetnek – de ez már egy hosszabb történet. Nem mondom, hogy megszoktuk már, de egyelőre meg sem szöktünk.
A szemközti tömbház alatt tanyázó vándor népek rendszeres felbukkanása szintén nem feltűnő már, mint ahogy a – szerintem hozzánk már hazajáró – rendőrök megjelenése sem az. A szervek persze mást nem tesznek, minthogy kettőt-hármat (ahány fér) betesznek a rendőrautóba, s elviszik, csak azért, hogy a maradék nyolc még hangosabban háboroghasson az éjjel hátralévő részében. A szomszédok nemrég épp az ablakunk alatt építettek maguknak kártyaklubot – faülőkék és egy csendes szombat reggelen összefűrészelt asztalka –, ahol minden áldott nap megy a zsuga, persze hangos káromkodásokkal fűszerezve. Mit mondjak, tegnapelőtt már meg sem lepődtünk, amikor a villany sem gyulladt meg a lakásban. Mint kiderült, a bejárat előtti, ránézésre épp százéves biztosítéktáblában égett ki az egyik biztosíték. Az áramszolgáltató emberei példás gyorsasággal odaértek. Szakértői közbelépésükből annyit láttunk, hogy a nyitott doboz előtt állva a nagyobbik darab, akinek a szájából egy nyalóka vége lógott ki, rémülten rászól a kisebbikre, hogy az nehogy odanyúljon a kapcsolókhoz, mert még meg találja rázni az áram. A félig szopott nyalóka persze azóta is ott árválkodik a doboz alatt a földön, a kukáig már valamiért nem jutott el. Mi pedig néha azon gondolkodunk, mikor válik a fejünk fölötti tető is nélkülözhető luxussá.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok