2009. augusztus 11., 10:212009. augusztus 11., 10:21
Ellenben a ló és a tehén láttán kikerekedett a szeme, és nem akarta elhinni, hogy ezek hús-vér élőlények. Eddig csak képeskönyvben és vadnyugati témájú filmekben látott hasonlót. Meg is jegyezte szerényen, ő kissé megijedt tőlük, mikor látta, hogy szabadon sétálnak az emberek között. Náluk – mesélte – eszméletlen pánik törne ki, ha valamelyik utcán egy tehenet látnának szabadon, errefelé pedig csordában sétálgatnak a település főutcáján. Hát igen, ez az egyik alapvető különbség: szegény állatok be vannak zárva a szabadság hazájában, nálunk pedig kényük-kedvük szerint flangálnak. Egyszer majd biztosan ott is eljön a mindent elsöprő szabadság szele, és akkor nemcsak a marhák, de a tehenek is lerúgják béklyóikat.
Csupán egy gond van a szabadon mászkáló állatokkal, rontják a köztisztaságot. Ez viszont nem tűnik fel az amúgy is mocskos utcákon. Egy lepénnyel több vagy kevesebb igazán nem számít. Különben ez is hasznos, mert az egyik falubeli megszárítja, és a kubaihoz hasonló szivart sodor belőle. Vajon ehhez mit szólna a jó öreg Castro? Már semmi sem az igazi, mindenütt koppintják a világmárkákat. Még jó, hogy a falusi tehéntrágyás levegő hamisítatlan aromája egy tengerentúli fantáziáját is megmozgatja.
Ez még a mienk, ezt nem másolják. Így nem véletlen, hogy néhány alföldi vállalkozó kedvű egyén ki is használja ezt az adományt. Régen parasztnak hívták, ma már vállalkozó, akinek nincs többé kedve állatokat tartani az ősi birtokon, ezért panzióvá alakítja azt. De nem ám olyan jakuzissá, hanem meghagyja eredeti szalmafödeles mivoltában. Aztán a nyugatiak kibérelik, beköltöznek, és azzal szórakoznak, hogy minden reggel megfejik a Bimbót, etetik a disznót és összeszedik a tojást.
A tulaj rájött, hogy nem éri meg gazdálkodni, mert az agrártörvények megfojtják, de ki lehet adni a munkát olyanoknak, kik sohasem láttak még tehenet, és fizetnek is érte, hogy ganét villázhassanak. Ez az igazi kupeckedés! Előfordulhat, holnap már a polgármesteri székeket is kiadják laikusoknak, hogy rotációban koptassák. Meglehet, akkor jobban fogunk fejlődni, mint most, amikor profinak nevezett dilettánsok vezetnek minket a szarvunknál fogva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok