JEGYZET – Ha minden jól megy, Sepsiszentgyörgy lehet a világ közepe. Na jó, nem a világé, csak Romániáé.
2015. március 21., 12:092015. március 21., 12:09
Az Új Jobboldal nevű szélsőséges, soviniszta román szervezet kolozsvári elnöke szerint ugyanis úgy lehetne a leginkább letörni a magyar autonomisták szarvát, akik szerint az ország egyik legszegényebb megyéjének számító Kovászna csak az autonómia révén lenne képes fejlődni, ha a városba költöztetnék Románia fővárosát. Ezáltal beindulna a fejlődés, hiszen egy főváros nem nézhet ki akárhogy, így a háromszéki város új arculattal, a nulláról kezdhetné el a pályafutását.
Már látom is magam előtt, milyen kitörő lelkesedéssel reagálnak a háromszéki székelyek annak a lehetőségére, hogy hozzájuk költözhet Románia fővárosa. Hiszen ezáltal valóban a fejlődés felmérhetetlen perspektívái nyílnának meg a település előtt, miközben Románia ismét csak bebizonyítaná, hogy valóban a tolerancia mintaállama, elvégre azt követően, hogy egy németet választottak államfővé, most egy magyar többségű város lehetne az ország közigazgatási központja.
Gondoljunk csak bele, hogy csupán a parlament odaköltöztetésével több, mint ötszáz fővel nőne a valamivel kevesebb, mint 55 ezres lakosság. Nem is beszélve az összes többi kormányszervről, minisztériumról és csatolt intézményeikről, amelyekkel szintén több ezerrel szaporodna a város lakossága. Akiknek szállás, lakás és egyéb szolgáltatások kellenek – vagyis a gazdasági fellendülés biztosított.
Persze egy fővároshoz reprezentatív középületek is szükségesek. A parlamentnek például kell egy saját épület – el lehet gondolkodni, hogy új ingatlant húznak fel, vagy a kissé macerásabb, de mindenképpen látványosabb megoldást választják, és Szentgyörgyre költöztetik a jelenlegi épületet. Azért nem lenne semmi: egy 55 ezres (na, jó, immár valamivel nagyobb lélekszámú) kisváros büszkélkedhetne a világ második legnagyobb (de kétségkívül legrondább) kormányzati épületével.
És akkor jöhetnének a további presztízsberuházások, például az Olt–Fekete-tenger-csatorna, ami egy csapásra hajózó nemzetté tenné a székelységet. Na és persze a metróvonal, amely a frissen hozzácsatolt új alvóvárossal, Brassóval kötné össze az új fővárost.
Dübörögne a gazdaság, a fejlődés pedig megállíthatatlan lenne. Még mondja valaki, hogy a román soviniszták rosszat akarnak a székelyeknek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!