2009. május 27., 11:562009. május 27., 11:56
A vidámkodó anyukát körbevidámkodják gyerekei, apuka valószínűleg a filmezőgép másik oldalán operatőrt alakít. Eközben a DJ igazi bakelitlemezekről „mixeli” a kor indulóit és ugyancsak lemezjátszóról szólal meg Hofi poénja is: „fogjuk meg és vigyétek!”
Aztán megszólal az „aranykorszak” megálmodója, a jól ismert rekedtes hangján harsogja hazug ígéreteit: „voi face totu’...” Beleborzongok az emlékekbe, mert közben az is eszembe jut, hogy akkoriban hajnali ötkor keltem, hogy kétszer állhassak sorba tejért az abban a korszakban még csecsemőkorú fiamnak.
És az is, hogy a jegyre adott havi egykilónyi cukorból és lisztből, fél vajból soha nem jutott süteményre... Meg olyan „apróságok” is eszembe jutnak, hogy a magyar sajtóban „dekrét” értelmében Csíkszeredát Miercurea Ciucnak, Gyergyószentmiklóst Gheorgheni-nek kellett írni és hogy Erdély fővárosát akkoriban „keresztelték” Napocának.
„No ebből ennyi elég!” – visítva rohantam el a kommunista éra emlékeit idéző rendezvényről, ahhoz, hogy röviddel ezután ismerős gyerekek azzal szembesítsenek: nagyon rossz lett a román dolgozat, mert az egységes felmérőben olyan kérdéseket tettek fel, amit nem értettek.
Nem sokkal utána láthattam Csíkszereda utcáin a gyászkeretes táblákat: „Ebből az intézményből magyar vezetőt bocsátottak el.” Hogy minél kevesebb ilyen táblát lássak, elmentem a tüntetésre is, hogy aztán hazatérőben többtucatnyi társammal együtt igencsak figyelgessek a hátam mögé, nehogy elgázoljon egy B., illetve IF rendszámú autó.
Másnap délelőtt felhívott Irénke barátném, és miközben folyt a teljesen szokványos női duma – pl.: ki, mit főz vasárnap ebédre? – váratlanul megszakadt a kapcsolat és faxhang szólalt meg. De megszakadt a kapcsolat miközben szüleimmel beszéltem akkor is, sőt a következő telefonálásnál egy harmadik személy beleröhögött a beszélgetésünkbe.
Hát mi, ez „ti urak, ti...”?! Rémálom vagy déja vu!?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok