2012. február 28., 08:302012. február 28., 08:30
A szolgáltató több kedves levelet írt a több száz lakásos közösségnek, amelyekből egyértelműen kiderült: hatalmas kegyet gyakorol, amiért télen nem hagy minket távfűtés nélkül, és ezért jobban tesszük, ha hálásan mosolygunk és hallgatunk, arról viszont ne is álmodjunk, hogy itt belátható időn belül akár csak langyos víz is folyik majd a csapból, mert hát az adósokat valamivel sakkban kell tartani.
Így esett, hogy valamikor októberben végképp betelt a pohár nálam, s három hónap lavórban mosakodás meg szülőkhöz fürödni járás után vásároltunk egy kis villanybojlert. Egy csapot átfordítottunk, és fityiszt mutattunk a világnak: kit érdekel, hogy a hőerőműtől csak hideg jön, van nekünk saját meleg vizünk! Úgy éreztük, mintha hirtelen a civilizációba csöppentünk volna vissza egy hosszú-hosszú sivatagi utazás után. Persze kicsit takarékoskodni kell a bojleres vízzel, mert keveset melegít egyszerre, például érdemes elzárni a csapot, miközben az ember a haját samponozza – de ennyi kényelmetlenséget megér az egész. Az első villanyszámlát szorongva vártuk, de kiderült: jelentéktelen összeggel kell többet fizetnünk újraolvasáskor, mint azelőtt.
A hideg víz mérőóráját azért minden hónapban leolvasta a házmester. A hideg és a meleg egymás mellett van – persze, az utóbbi meg sem moccant augusztus óta. Valamelyik hónapban, amikor óraleolvasás végett csengetett, még nevettünk is: hát persze, hogy a hidegvíz-fogyasztást regisztrálja most, ugyan mi mást? Januárban mintha kicsit dünnyögött volna az orra alatt a házmester, amikor felírta a rejtélyes számokat, de nem szólt semmit. Gondoltam, most vette észre, hogy bojlert vettünk, s irigykedik a lelkem. Van is mire! Hiszen ő maga nyár óta tejesüvegben mosdik, hacsak nem szerelt be maga is egy hasonló alkalmatosságot.
Az elmúlt szombaton azonban, amikor ismét a fürdőszobánkba lépett, hogy a vízfogyasztást lemérje, már nem állta meg, hogy meg ne jegyezze: érthetetlen, hogy miért nem ment előre egy centit sem a melegvíz-óránk! Hiszen a hőerőműnek megesett rajtunk a szíve, most már van meleg víz! December közepe óta.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.