Balogh Levente
2024. május 10., 10:582024. május 10., 10:58
Meg kell hagyni, az izraeli kormány részéről igencsak merész lépés volt, hogy a határozott washingtoni – és általában nyugati – rosszallás ellenére megindította az ostromot a Hamász iszlamista terrorszervezet utolsó gázai bástyája, Rafah ellen.
Annak ellenére ugyanis, hogy ebben a konfliktusban Izrael a megtámadott fél és az áldozat, a világ nagy része elfelejteni látszik, hogy tavaly október elején példátlan terrortámadás-sorozatot kellett elszenvednie, amely több mint ezer halálos áldozattal, túszként elhurcolt ártatlan emberek tucatjaival és számos település lerombolásával járt.
Akkor az izraeli kormány nem tehette meg, hogy nem ad azonnali és kemény választ az aljas támadást kitervelő és elkövető Hamásznak. Benjámin Netanjahu miniszterelnök egyenesen a lehető legambiciózusabb célt tűzte ki: az iszlamista terrorszervezet teljes felszámolását.
Mindez részben a Hamász szándékai szerint történt –
És mivel egy nagyjából háromnegyed Budapestnyi területről van szó, ahol kétmilliónyian élnek összezsúfolva, úgy, hogy a Hamász kilövőállásait, rejtekhelyeit, fegyverraktárait civil létesítményekben – iskolákban, kórházakban vagy egyszerű lakóházakban – rejtette el, és azzal súlyosbítva, hogy a környező arab országok a menekültek ellátása jelentette nehézségekre, illetve a gázai övezet kiürülésének veszélyére hivatkozva ürügyként akkor sem fogadnák be a palesztin civileket, ha a Hamász lehetővé tenné, hogy elmeneküljenek, óhatatlanul magas a polgári áldozatok száma.
Részben emiatt, nagyobb részben viszont
És ahogy októberben nem tehette meg, hogy nem indít műveletet a terroristák megbüntetésére, az izraeli kormány most nem tehette meg, hogy megszegje ígéretét, és a Rafah elleni támadás megindításával ne vigye végig a Hamász megbüntetésére, konkrétan felszámolására irányuló hadműveletet.
Ez egyrészt a belső és külső ellenfelek tépázta Netanjahu-kormány egyik utolsó szalmaszála, amelybe kapaszkodva felszínen maradhat, másrészt viszont
A jelek szerint azonban ezt Washingtonban, Izrael hagyományosan legszorosabb szövetségesénél kezdik másképp látni.
A jelenlegi washingtoni kormány több okból is barátságtalan Netanjahuval szemben – egyrészt azért, mert eltérő politikai oldalon állnak, a balliberális washingtoni adminisztráció ideológiailag a jobboldali izraeli koalíció ellenfele.
Másrészt ott a megfelelési kényszer az amerikai társadalmon belül is egyre számosabb muzulmán közösséggel szemben – valamint azokkal az amerikai civilekkel szemben, akik
sokat ugyan nem tudnak az izraeli-arab konfliktus hátteréről, de éppen ezért könnyen meg lehetett szédíteni őket az „elnyomó Izrael brutalitása miatt ártatlanul szenvedő palesztinokról” szóló mesékkel.
Mindezek nyomán
Bár eddig úgy tűnt, hogy az amerikai bírálatok részben ugyan valós aggodalmakat tükröznek, azért nagy mértékben csupán kommunikációs fogásnak szánták őket, hogy megpróbálják megnyugtatni az Izrael-ellenes köröket, amelyek jelentős része amúgy demokrata párti Biden-szavazó. Azonban az a hír, hogy a Biden-adminisztráció visszatartott egy Izraelnek szánt bombaszállítmányt, sőt Biden a további szállítások leállításával fenyeget, igencsak súlyos helyzetre világít rá, hiszen fennáll a veszélye, hogy az amerikai támogatás bizonytalanná válása nyomán vérszemet kapnak Izrael térségbeli ellenségei, és még több terrort zúdítanak a zsidó államra.
Mindezzel pedig Bidenék csak annyit érnek el, hogy azoknak tesznek a kedvére, akik
Arról nem is beszélve, hogyan éreznék magukat a most az egyetemi kampuszokon lángoló tekintettel a palesztinok mellett szónokló diáklányok, ha a saját bőrükön kellene megtapasztalniuk, milyen a nők sorsa az iszlamisták uralta világban – így Gázában is.
Ez azonban át sem fut az agyukon, mint ahogy természetesen az sem, hogy
– még akkor is, ha elismerjük, hogy valóban törekedni kell a civil áldozatok számának csökkentésére.
A jelenség jól illeszkedik azon, szélsőbaloldali ideológákon alapuló trendhez, amelynek képviselői a „munkásosztály” és a „proletariátus” középosztálybelivé válása, és a társadalommérnökösködő, világmegváltó eszmék iránti érdektelenné válása nyomán folyamatosan újabb elnyomott csoportokat keresnek, illetve találnak ki, amelyek mellett harcos kiállást tanúsítva jóemberkedhetnek egy sort, és megpróbálhatják igazolni önnön létjogosultságukat.
Holott egy valamit nem árt leszögezni:
Hiszen Hitler náci pártja is demokratikus választások nyomán került hatalomra Németországban, mégsem mondta
Vagyis vigyázni kell, nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük.
Az természetesen jogos elvárás az izraeli hadsereggel szemben, hogy próbálja a lehető legnagyobb mértékben elkerülni, hogy a hadműveleteknek civilek is áldozatul essenek.
Azonban a terrorizmus elleni küzdelmet nem szabad feladni, bármennyire is kellemetlen választási évben a Biden-kormányzat számára, hogy az Izrael melletti kiállás miatt szélsőbalos támogatói esetleg megorrolnak rá. Ellenkező esetben ugyanis
És akkor már jöhetnek a keresztények is…
Balogh Levente
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Balogh Levente
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Makkay József
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Páva Adorján
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Balogh Levente
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
Rostás Szabolcs
Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.
szóljon hozzá!