2011. december 21., 08:472011. december 21., 08:47
Az említett „palota” egyébként az a 30 emeletes rondaság, ami messziről szemet szúr a városhoz közelítőnek, és ékes példája annak, hogy egy lélekgyilkos rendszer milyen hűen tud tükröződni egy alkotásban. Szerintem leginkább az egyik román elnevezése illik rá, a „p.la sătmarului”, ami kifejezi mind a művészi értékét, mind a szatmáriak hozzá fűződő érzéseit. A múlt rendszerből púpként azonban nem csak ezt cipeljük. Megmaradt a régi ideológia, és élnek a módszerek is.
A káderpolitika, mert most sem azoknak járnak a vezetői posztok, akik tudásuk alapján a legalkalmasabbak erre, hanem a hűséges pártkatonáknak, akik nem gondolkodnak el a főnöki utasításokon, hanem automatikusan végrehajtanak. (A lelkük mélyén tudva, hogy olyan magas pozícióba kerültek, melyre a rátermettségük alapján soha nem lett volna esélyük.) Tisztelet a kivételnek. És átmentődött az egypártrendszer is a magyar közösség tekintetében. A hatalom megtartása érdekében így elég arra vigyázni, hogy meg ne tudjon erősödni a konkurencia.
Továbbá arra kell még figyelni, hogy azokat, akiknek nem tetszik a rendszer, időben likvidálják, hogy ne hallatszodjék a hangjuk a közéletben. (Az eszköztár változatos: fenyegetés, kirúgatás, satöbbi.) Lázadozó egyébként a környéken (látszólag) nem sok van: kezükben a sajtó, és a médianapszámosok többsége már tudja magától, hogy mit szabad észrevennie, és mit nem. Itt az ideje azonban megszabadulni ettől a púptól még akkor is, ha nagyon fájdalmas dolog kiegyenesíteni a rég megnyomorított gerincet.
Hiszek az analógiákban, lehetne kezdeni a látható dolgokkal, mert ezek egy idő után éreztetik majd a hatásukat más szinteken is. Esetünkben első lépésnek jó lenne az is, ha nem a mindenki által utált, ceauşescui időket idéző épületekre fecsérelnék a pénzt és az energiát, hanem végre csinálnának valami olyasmit is, ami tetszik az embereknek. A közösségnek. Tartok azonban tőle, hogy a javaslatom nem talál meghallgatásra, mivel meglehetősen ritka dolognak számít az, hogy egy púp magától felszívódjék… Úgyhogy sürgősen meg kellene találni annak a módját, hogy segítsünk neki az eltűnésben.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.