2011. december 21., 08:472011. december 21., 08:47
Az említett „palota” egyébként az a 30 emeletes rondaság, ami messziről szemet szúr a városhoz közelítőnek, és ékes példája annak, hogy egy lélekgyilkos rendszer milyen hűen tud tükröződni egy alkotásban. Szerintem leginkább az egyik román elnevezése illik rá, a „p.la sătmarului”, ami kifejezi mind a művészi értékét, mind a szatmáriak hozzá fűződő érzéseit. A múlt rendszerből púpként azonban nem csak ezt cipeljük. Megmaradt a régi ideológia, és élnek a módszerek is.
A káderpolitika, mert most sem azoknak járnak a vezetői posztok, akik tudásuk alapján a legalkalmasabbak erre, hanem a hűséges pártkatonáknak, akik nem gondolkodnak el a főnöki utasításokon, hanem automatikusan végrehajtanak. (A lelkük mélyén tudva, hogy olyan magas pozícióba kerültek, melyre a rátermettségük alapján soha nem lett volna esélyük.) Tisztelet a kivételnek. És átmentődött az egypártrendszer is a magyar közösség tekintetében. A hatalom megtartása érdekében így elég arra vigyázni, hogy meg ne tudjon erősödni a konkurencia.
Továbbá arra kell még figyelni, hogy azokat, akiknek nem tetszik a rendszer, időben likvidálják, hogy ne hallatszodjék a hangjuk a közéletben. (Az eszköztár változatos: fenyegetés, kirúgatás, satöbbi.) Lázadozó egyébként a környéken (látszólag) nem sok van: kezükben a sajtó, és a médianapszámosok többsége már tudja magától, hogy mit szabad észrevennie, és mit nem. Itt az ideje azonban megszabadulni ettől a púptól még akkor is, ha nagyon fájdalmas dolog kiegyenesíteni a rég megnyomorított gerincet.
Hiszek az analógiákban, lehetne kezdeni a látható dolgokkal, mert ezek egy idő után éreztetik majd a hatásukat más szinteken is. Esetünkben első lépésnek jó lenne az is, ha nem a mindenki által utált, ceauşescui időket idéző épületekre fecsérelnék a pénzt és az energiát, hanem végre csinálnának valami olyasmit is, ami tetszik az embereknek. A közösségnek. Tartok azonban tőle, hogy a javaslatom nem talál meghallgatásra, mivel meglehetősen ritka dolognak számít az, hogy egy púp magától felszívódjék… Úgyhogy sürgősen meg kellene találni annak a módját, hogy segítsünk neki az eltűnésben.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.