2009. október 16., 12:142009. október 16., 12:14
Nem azért, mintha Klaus Johannis feje körül glória lebegne, amelyen aranybetűkkel azt írja: csakis ő alkalmas arra, hogy kormányfőként kivezesse az országot a szakadékból, hanem azért, mert Băsescunak a parlamenti demokráciát immár nyíltan semmibe vevő magatartásával sikerült olyan egységbe kovácsolnia az ellenzéket saját maga és a PDL ellen, hogy ha Barack Obamát jelöli, talán még akkor is leszavaznák a parlamentben.
Hát még így, hogy Croitoru a PDL embere – néhány hete e párt jelölte a jegybank elnökhelyettesi tisztségébe –, és kinevezését egyetlen dolog indokolja: hogy ne az ellenzék jelöltje álljon a kormány élén. A lépés presztízs- és konkrét politikai téttel egyaránt bír, és az ellenzék már csak azért sem enged, mert az államfő következetlen: bár egy nappal korábban a független miniszterelnök kinevezése ellen foglalt állást, tegnap már ő maga jelölt – papíron – párton kívüli kormányfőt.
Amúgy valóban fölösleges a független, „szakértői” kabinet fetisizálása, hiszen az adott gazdasági helyzetben egy pártkötődéssel rendelkező kormányfő mozgástere is ugyanolyan szűk, mint egy technokratáé. A független kormányfő jelölését inkább az indokolja, hogy ezáltal a pártok elkerülhetik, hogy az átmeneti időszakban közvetlenül az ő politikusaik erodálódjanak a népszerűtlen gazdasági intézkedések miatt.
Amúgy Johannis jelölése sem a hirtelen parttalanná vált tolerancia jele: ő egy olyan kisebbség képviselője, amelyet létszáma miatt már nem tartanak veszélyesnek az ország egységére, így nyugodtan lehet a Nyugat szemében jó pontokat hozó kirakatkormányfő. Az csak bónusz, hogy emellett még jó városmenedzser is.
Băsescu részéről amúgy nyilvánvaló cél a kohabitáció, azaz az ellenzéki kormánnyal való együttélés elkerülésére való igyekezet, hiszen az továbbra is lehetetlenné tenné számára az alkotmány tetszés szerinti értelmezését, a félelnöki rendszernek a szükséges fékek és ellensúlyok nélküli elnöki rezsim irányába való eltolását. Ebbéli félelmeinek elsősorban a választók vethetnek véget – ha a választáson kellő számban voksolnak majd ellene, megakadályozva ezzel újabb mandátumszerzését.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.