2009. október 21., 10:372009. október 21., 10:37
Ha emlékezetem nem csal, 2007 környékén kezdték bevezetni a mobilszolgáltatók, hogy a feltöltőkártyás kliensek is vásárolhassanak perceket vagy SMS-t. Ekkor kezdődött a nagy szabadság, azután már csak attól tartottam, hogy a szolgáltató – a marketingosztályok jó szokásához híven – egyszer csak felfüggeszti ezt az akcióját, ezzel kényszerítve sok kártyás előfizetőt, hogy bérletszerződést kössenek, mert hozzászoktak a „sok duma szinte ingyen” életmódhoz. Ez szerencsére nem következett be – még! – sőt egyre több, egyre jobb akciókat ajánlottak, a bőség zavarában azt sem tudtam, mire hajtsak rá.
Az én kártyám legalább hétéves, így minden bejövő százpercnyi hívás után kaptam bónuszt. Egy hónapja centek helyett száz percet kaptam. Ennek is nagyon megörültem, dicsértem a szolgáltató kreativitását, hiszen úgyis perceket vásároltam volna a bónuszokra. Igen ám, de míg aktív volt a másik opcióm – amivel órát beszélhettem hálózaton belül –, addig nem fogyott az ingyen kapott percekből. Nem baj, lejárt az akcióm, de nyugodtan beszéltem tovább, amíg tart az ajándékomból.
Csakhogy különös, a percek nem fogytak, csak a centjeim. Közben sűrűn kaptam az SMS-eket a szolgáltatótól, hogy milyen balga vagyok, mindjárt lejár az ideje az ajándékórámnak. Aztán lejárt. Sebaj, könnyen jött, könnyen megy. Másik akciót választottam, s továbbra is vígan töltöttem életem felét telefonon. S mivel okos a mobilszolgáltató, a türelmi időt egyre kevesebbre húzza, így gyakrabban feltöltöm a kártyám, mint amennyire szükségem lenne.
Legutóbbi feltöltésem után egy nappal jön egy üzenet: jobb lenne, ha feltölteném a kártyámat, hisz már egy hálózaton kívüli percre sincs egységem. Értetlenül álltam előtte, míg kiderült: beleegyezésem nélkül újraaktiválta a múlt havi akciómat. Talán ezért lett olyan jó statisztikája az országos mobilszolgáltatóknak: 19,5 milliárd percet telefonáltunk el fél év alatt… vagy ennek egy részét csak ránk tukmálták?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok