2012. november 13., 10:292012. november 13., 10:29
A vámos beletúr, látszik, hogy babkávé van bennük.) – De ember, a papagáj nem eszik kávét! – Eszi, nem eszi, nem kap mást! Nagyjából erre a következtetésre jutottam ismerősömmel a minap hazafelé menet, aki épp azon dohogott, hogy politizálna, de nincs hogy. Színromán pártban ugyanis nem szívesen vállalna szerepet, a magyar szervezetek pedig nem az ő ízlése szerint valók. Merthogy legszívesebben a liberális pártban ügyködne, kiváltképp, ha ennek lenne magyar részlege is. De, sajnos, a mai romániai politikai életben szinte áthághatatlan akadálynak számítanak az etnikai korlátok.
Azt is felvetette: nem tartja kizártnak, hogy jobban járnánk, ha nem létezne magyar politikai képviselet, ha a magyar érdekvédelmi szervezetek kizárólag civilként működnének, nem lépve túl hatáskörüket, azaz nem folynának bele olyan ügyekbe, melyek nem érintik közvetlenül a közösséget. A magyarok pedig – önálló szekciókat alkotva vagy anélkül – a román pártok tevékenységében vennének részt, választásokkor pedig rájuk szavaznának. Egy darabig azt latolgattuk, hogy a lakosság 6–7 százalékát kitevő magyar közösség voksai érnének-e annyit a pártoknak, hogy igyekezzenek a kisebbség kedvében járni? Úgy véltük, valószínű, és egyetértettünk abban, hogy egy próbát megérne.
És ha az elkövetkező 10 évben nem 200, hanem mondjuk csak 150 ezer fővel csökkenne a magyarság létszáma, máris elmondhatnánk, hogy a modell sikeres volt. Nyilván ez csak elméleti felvetés, egyikünk sem gondolta komolyan, hogy tényleg kivitelezhető a kísérlet. Azt viszont nagyon szeretném, ha a magyar politikai képviselet végre a valós problémák felszámolására törekedne. Ha hatékonyan lépne fel az etnikai ellentétek ügyében, felszámolva a sok évtizedes (nagyjából az 1800-as évek második felétől kezdődő) uszítás szomorú eredményét, ahelyett, hogy elnyomott és hátrányos helyzetbe kényszerült enklávéként határozná meg magyar közösségünket. Mert nem öröktől fogva való és nem természetszerű a román–magyar ellentét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok