2009. június 25., 11:122009. június 25., 11:12
A recept nem újszerű, a nagyvilágon sokan és sokszor alkalmazták. Gyaníthatóan sokkal többen és sokkal többször, mint ahányszor nyilvánosságra került. A recept tömören így fogalmazható meg: végy egy tekintélyes összeget az államkasszából, találj ki egy ürügyet, amelyre hivatkozva a pénzt odaadhatod egy megbízható cégnek. Utóbbi a látszat kedvéért produkál valamit, ami tizedannyiba kerül, mint amennyit fizettél, a pénz nagyobbik részét pedig a saját jutaléka levonása után befizeti a pártkasszába.
Esetleg, hogy még kevésbé legyen tetten érhető, nem is a pártkasszába adja, hanem fizeti a kampányban száguldozó pártautók benzinköltségeit, vagy a kampányrendezvények terembérleti költségeket, finanszírozza egyes könnyűzenei együttesek kampányfellépését stb. A recept persze csak úgy működik, ha a pénzt megbízható cég kapja. Ha versenytárgyalást szerveznek, a versenybe szálló felek beleköphetnek a levesbe.
1998-ban egy hasonló ügy felgöngyölítése adott szárnyakat Magyarországon a Fidesznek. A Tocsik Mártának ügyvédi sikerdíjként kifizetett horribilis összeg akkora felháborodást váltott ki a magyar társadalomban, hogy az ezt meglovagoló Fidesz könnyedén megnyerte a választásokat. Nálunk nem valószínű, hogy Mocia Iacob Ridzi ifjúsági és Nicolae Nemirschi környezetvédelmi miniszter ügye eléri a társadalom ingerküszöbét. Itt a nép belefáradt a korrupciógyanús ügyekbe.
Azt tapasztalta ugyanis, hogy egyiknek sem lesz soha semmilyen következménye. A politikusok rendre erősebbnek bizonyulnak az igazságszolgáltatási szerveknél. Talán azért is, mert a közfelfogásban is enyhítő körülménynek számít, hogy nem valakitől, hanem a közösből loptak, és az is, hogy nem maguk számára, hanem a párt számára tették. Így hát nem kell csodálkozni a korrupcióellenes harc eredménytelenségén. Az mindaddig csak szemfényvesztés marad, amíg el nem éri a pártfinanszírozások szintjét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok