2009. május 20., 11:302009. május 20., 11:30
Ettől eltekintve az erdélyi magyar összefogás tartóssága, hosszú távú sikere tekintetében még mindig jobban állunk, mint például a nagykoalíciót alkotó román szociáldemokraták és demokrata-liberálisok, akik – noha nem szövetségesként vesznek részt az EP-választáson – a kampány hevületében felváltva tessékelik ki egymást a kormányból.
Persze tudjuk, korteshadjárat idején jelentősen átértékelődik a pártok álláspontja, ilyenkor az alakulatok bizonyos témákat hangsúlyosabban kezelnek, másokat elhallgatnak. Nem kivétel ez alól az RMDSZ sem, amely a 2007. novemberi EP-, majd a tavalyi helyhatósági megmérettetés előtt úton-útfélen kárhoztatta a Fideszt amiatt, hogy úgymond beavatkozik az erdélyi magyarság belügyeibe, és előbb a függetlenként induló Tőkésnek, majd a Magyar Polgári Párt jelöltjeinek kampányolt.
Kelemen Hunor annak idején politikai tisztességtelenséggel, Frunda György pedig erkölcstelenséggel vádolta Orbán Viktort Tőkés melletti kiállása miatt, Markó Béla pedig azzal a hasonlattal nevezte történelmi botlásnak a volt kormányfő eljárását, miszerint „a legjobb paripa is megbotlik”.
Később persze kiderült: a „paripának” lett igaza, és bizony jól fogott a „külföldi beavatkozás”, mivel egyrészt Tőkés és az RMDSZ is brüsszeli mandátumhoz jutott, másrészt nem a magyar, mindössze az RMDSZ-es önkormányzati tisztviselők száma csökkent az MPP tavalyi választási részvétele nyomán.
Érdekes azonban, hogy ugyanaz az RMDSZ, amely korábban rendkívül veszedelmes kísérletnek, öngyilkos rövidlátásnak tartotta a Fidesz erdélyi korteskedését, most már tárt karokkal fogadja Erdélyben a magyar összefogás listájának első helyét elfoglaló Tőkésnek, vele együtt pedig az RMDSZ-nek korteskedő Orbánt. Vagyis így válik elfogadott támogatássá, ami tegnap még „beavatkozás” volt. De hát tudjuk – apropó markói hasonlat –, hogy csak az ökör következetes.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok