2009. május 26., 01:262009. május 26., 01:26
Bár a kommunista harcos egyenjogúság szellemében telt el gyermekkorom, azután mégis megreformáltam világ- és szerepkörnézetemet. Szóval tényleg úgy gondolom, a fakanál, a vasaló, a mosogatórongy asszonykézbe való. És cserébe az asszonynak kijár, hogy jóízűen pöröljön, ha az életében kiválasztott szerepét játszó férfi fél hónapig festi a kerítést, és minden áldott este degettes kezével végigmarkolássza az ajtót, a mosdókagylót, a gyermeket és amúgy mindent, ami keze ügyébe kerül. Persze a férfiember erre azt gondolja, hogy az oldalborda kötekedő, házsártos, a ház szelídítetlen sárkánya, és minden hasonlókat, és nemcsak gondolja, hanem azonmód ki is mondja. De ezek a villongások a harmonikus együttélés színesítői, a „házfüstnélkülnincs” alaphelyzet megerősítői, de mit sem változtatnak a szerepek leosztásán. Mindaddig, amíg az ember lánya több alkalommal végig nem hallgatja kismama barátnője véget nem érő sirámait, arról, hogy a kispapa miután hat hete rendszeresen minden áldott nap megfőz, beágyaz, mosógépet etet naponta háromszor, babaruhát vasal, bevásárol, cumit és hozzávaló üveget sterilizál cirka kétóránként, éjjel és nappal, tápszert keverget, csecsemőt sétáltat, fürdet, cumiztat, pelenkáz, beüzemeli a különböző apró gyermeknek való kütyüket, úgy, mint: levegőpárásító, babafigyelő, elektromos mérleg, automata ringató, légzés- és pulzusmérő, mindezek mellett szégyentelenül sok pénzt is keres, de…DE, nem átall telefonon panaszkodni a saját édes jó anyukájának, aki, anyós létére, folyton azzal fenyegetőzik, hogy megérkezik, beköltözik, kisegíti a menyét és megmenti a fiát. Szóval ez a kismama barátnő bánata és a mindennapi félsze. És az addigi jól működő szerepkörök megingatója. Mert ha az a másik férfi mindezt megteszi, akkor ezentúl mi is osztozzunk a kötényen, a fakanálon, a vasalón és minden egyében. Semmi gond, kiált a férfi, és már kapja is ki a reszelőt kezemből. Azzal a mozdulattal fordít is rajta egyet, és az addig mikronnyi répák három darabban hullnak vissza a tálba. Öt perc után elégedetten szemléli művét, és csodálkozva engem, aki alig-alig szóhoz jutva magyarázom, hogy a recept szerint apróra, nagyon apróra kellett volna. A kaland lezárása a következő, amit persze ő von le visszavonhatatlanul: a férfi dolga a szellőztetés és a ház fegyveres őrzése!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.