2009. június 09., 11:372009. június 09., 11:37
Az anyaországban is borítékolható volt a Fidesz elsöprő győzelme, a szocialisták csúfos veresége, a Jobbik előretörése és a szabad demokraták bukása. A kampány idején készült felmérésekben vázolt jóslatokat megerősítő tények alapján mégis más a mérlegvonás. Az RMDSZ–EMNT-jelöltlista sikerével például mindenki elégedett lehet, noha nem hagyható figyelmen kívül, hogy a román társadalomhoz hasonlóan az erdélyi magyarság körében is egyre nagyobb a politikai apátia.
Márpedig a többségi lakosság távolmaradására hosszú távon nem építhet választási stratégiát az erdélyi magyar politika egyetlen szereplője sem, így a 2012-es romániai parlamenti választásokig az RMDSZ-nek, az EMNT-nek (és miért ne, az MPP-nek) nemcsak a 2007-hez képest lemorzsolódott mintegy 30 ezer, hanem a politikától hosszú ideje elfordult többi magyart is meg kell szólítania.
Hiszen a szélsőségesen nacionalista PRM látványos, valószínűleg három év múlva is érezhető előretörésével, kisebbségellenes megnyilvánulásaival csakis a magyarság erős bukaresti jelenléte tarthatja a frontot, ellensúlyozhatja a román parlamentbe való esetleges visszajutását.
Noha nem hiszünk az összeesküvés-elméletekben, nyilvánvaló, hogy C. V. Tudorék feltámadásához – erről is kiderül, kinek állt érdekében – döntően hozzájárult a Steaua tulajdonosának néhány hetes őrizetbe vétele, és hasonlóképpen nem járnak messze a valóságtól azok a vélemények, miszerint a magyar szélsőjobb megizmosodása sem idegen az Orbán Viktor demonizálásával is kudarcot vallott MSZP-től és SZDSZ-től.
Végezetül a mostani megmérettetés eredményének hatása a két országban abban tér el egymástól, hogy miközben Bukarestben tovább generálja a PSD és a PDL dominanciaharcát, Budapesten egy év leforgása alatt immár a második kormány bukását is előidézheti. És bizony az se lenne túl nagy meglepetés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok