2009. június 09., 11:372009. június 09., 11:37
Az anyaországban is borítékolható volt a Fidesz elsöprő győzelme, a szocialisták csúfos veresége, a Jobbik előretörése és a szabad demokraták bukása. A kampány idején készült felmérésekben vázolt jóslatokat megerősítő tények alapján mégis más a mérlegvonás. Az RMDSZ–EMNT-jelöltlista sikerével például mindenki elégedett lehet, noha nem hagyható figyelmen kívül, hogy a román társadalomhoz hasonlóan az erdélyi magyarság körében is egyre nagyobb a politikai apátia.
Márpedig a többségi lakosság távolmaradására hosszú távon nem építhet választási stratégiát az erdélyi magyar politika egyetlen szereplője sem, így a 2012-es romániai parlamenti választásokig az RMDSZ-nek, az EMNT-nek (és miért ne, az MPP-nek) nemcsak a 2007-hez képest lemorzsolódott mintegy 30 ezer, hanem a politikától hosszú ideje elfordult többi magyart is meg kell szólítania.
Hiszen a szélsőségesen nacionalista PRM látványos, valószínűleg három év múlva is érezhető előretörésével, kisebbségellenes megnyilvánulásaival csakis a magyarság erős bukaresti jelenléte tarthatja a frontot, ellensúlyozhatja a román parlamentbe való esetleges visszajutását.
Noha nem hiszünk az összeesküvés-elméletekben, nyilvánvaló, hogy C. V. Tudorék feltámadásához – erről is kiderül, kinek állt érdekében – döntően hozzájárult a Steaua tulajdonosának néhány hetes őrizetbe vétele, és hasonlóképpen nem járnak messze a valóságtól azok a vélemények, miszerint a magyar szélsőjobb megizmosodása sem idegen az Orbán Viktor demonizálásával is kudarcot vallott MSZP-től és SZDSZ-től.
Végezetül a mostani megmérettetés eredményének hatása a két országban abban tér el egymástól, hogy miközben Bukarestben tovább generálja a PSD és a PDL dominanciaharcát, Budapesten egy év leforgása alatt immár a második kormány bukását is előidézheti. És bizony az se lenne túl nagy meglepetés.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.