Hiszen még járványokon kívüli, „normál” időben is sokszor kevésnek bizonyul az egészségügyi alkalmazottak, orvosok száma, gyakorta hallani, hogy nincsen elég kórterem, a kórházak felszereltsége sok esetben kívánnivalót hagy maga után, az egészségügy pedig pénzhiánnyal küzd. Belegondolni is rossz, mi minden történhet „nem normál” időben, rendkívüli helyzetekben, vagyis ha valóban tömegessé válik a járvány.

Bár most mindent elborít, azért a percről percre növekvő koronavírus-hisztéria remélhetőleg nem fog évekig tartani, és le fog csengeni, még ha messzire is nyúlhatnak a rettegésnek és az ennek mentén foganatosított, jogos óvintézkedések utórezgései. A jelenlegi helyzetben úgy tűnik, annyira eluralkodik a koronavírus miatti kollektív aggály, nyugtalanság, hogy alig kerülnek a figyelem reflektorfényébe a hazai egészségügy más vetületei, annak ellenére, hogy a régóta meglévő problémák is felkiáltójelesek még akkor is, ha nem tűnnek annyira sürgősnek. A felkészületlenség, tájékozatlanság pedig egyaránt jellemzi az idült és a heveny problémákat Romániában.

Akad a hazai egészségügynek számos olyan vetülete, amely évek-évtizedek óta stagnál, belátható időn belül nem fog változni, és ami szintén arról árulkodik, hogy a tájékozatlanság, felkészületlenség mekkora méreteket ölt minálunk. Például hosszú ideje nem tud mit kezdeni az ország az iskolai egészségügyi nevelés kérdésével, holott az elmúlt években több alkalommal került elő a sutból a terv, hogy kötelezővé teszik a szexuális felvilágosítást, tájékoztatják a diákokat az alapvető egészségügyi szabályokról.

Ennek ellenére egyelőre ott tartunk, hogy az erről szóló törvényt csak ezen a héten fogadta el döntéshozó kamaraként a képviselőház, a jogszabály pedig azt írja elő, hogy az ilyen jellegű tájékoztatásra félévenként legalább egy alkalommal sort kell keríteni. Ami édeskevésnek tűnik ahhoz képest, hogy Romániában riasztóan magas azon kiskorúak aránya, akiknél nem kívánt terhesség fordul elő, hogy egyre magasabb a dohányzó, kevés testmozgást végző, túl sok zsíros és cukros ételt fogyasztó fiatalok száma. És ez hosszú távon mindenképp veszélyeket rejt magában.

Az iskolai tantervek túlzsúfoltak, számos fölösleges tantárggyal terhelik a gyerekeket, régóta folyik a huzavona, hogy könnyebbé tegyék-e az iskolatáskát, azon ellenben még mindig vacillálnak a döntéshozók, hogy az egészségnek, a szó szerint a legéletbevágóbb területnek egyáltalán lenne-e helye, és mekkora hangsúlyt kapjon az iskolai oktatásban. Mindez finoman szólva is elég visszás.

Vagy ott van az időről időre napirendre kerülő oltástörvény. A hétvégén például több hazai városban szerveztek tiltakozásokat: a tüntetők szerint igazságtalan lenne, hogy jogszabály kötelezze a szülőket gyermekeik beoltására.

A tájékozatlanság, felkészületlenség immár megszokottá vált minálunk, ezért fel sem tűnik, holott az egészségügyi nevelés hiányának és az oltásellenességnek is beláthatatlan, súlyos következményei lehetnek.

Társadalmunk ingerküszöbét a heveny betegségek és problémák nyilván gyorsabban érik el, de a felelőtlenségnek, tájékozatlanságnak olyan nyúlványai is vannak, hogy a járvány sújtotta Olaszországból érkező hazánkfiai közül sokan ki akarják kerülni a karantént, meg akarják vezetni a hatóságokat, nem törődve azzal, hogy ez milyen következményeket vonhat maga után.

Természetéből adódóan a pánik, a riadalom villámgyorsan terjed, viszont a megelőzésként és ily módon közvetetten gyógyírként is felfogható felkészültség és tájékozottság sajnos annál lassabban.