2013. január 17., 09:432013. január 17., 09:43
Csakhogy Mesterházy Attila kolozsvári látogatásának olyan előzményei vannak, amelyek okán joggal horgad fel az erdélyi magyarokban az önérzet. Tudom, hogy a politika gyakran teremt a feje tetejére állt helyzetet, de azért mérhetetlen orcátlanságnak és egyúttal erdélyi–romániai magyar sorstársaim újbóli és durva arculcsapásaként veszem az MSZP elnökének erdélyi jelenlétét s vele együtt a nemzetpolitika aktuális kérdéseiről tartott előadását. (Legalább egyszer látnám-hallanám már magyar politikustól ezt a szép szót: időszerű.)
Mert ugyan mit mondhat nekünk az a politikai alakulat, amelynek – a magyar nemzet együvé tartozása ténye mellett kitartó néhány belső embert sorozatosan lehurrogó – mindenkori vezetői és hangadói a leggátlástalanabbul és a legocsmányabbul viselkedtek és viselkednek velünk? Milyen erkölcsi alapon áll elénk, s tart nekünk oktatást nemzetpolitikáról az a párt vagy politikus, amely/aki folyamatosan megtagad és elárul bennünket? Nemcsak ama december 5-ei – ma is vállalom: szerencsétlenül előkészített és tálalt – népszavazásról s annak kampányáról van szó.
Hanem öszszességében a mindenkori magyarországi Rákosi-, Kádár-, Grósz-, majd Horn-, Kovács-, Kuncze-, Gyurcsány-, Bajnai-, Mesterházy-féle baloldalról, egyszerűbben a magyar nyelvű, de idegen szívű, magyarul beszélő sejttömegről is, amely a szavak szintjén is vékonyan, az érdembeli, komoly tettek szintjén pedig soha nem vállalta fel a Magyarország mai határain kívül élő magyarságot. És mindezért soha bocsánatot nem kért – ha kérünk egyáltalán belőle. Ne kapkodjanak a szívükhöz, mert az oktondi, túlcsepegett másik szél sem megoldás, abból sem kérünk.
S akkor most türelmességet és józanságot kérnek tőlünk az RMDSZ-csúcsvezetők… Már elnézést, jóemberek, de ezek pont azok az érzelmek, amelyekre ti négyévente hatni próbáltok szavazatainkért kuncsorogva. Mint most a senkiházi orcátlanok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok