2013. január 21., 21:312013. január 21., 21:31
Ökölcsapásszerűnek pedig azért titulálták a szóviccek által kiváltott agyi aktivitást, mert ezek megértéséhez mindkét agyfélteke egyidejű igénybevétele szükséges, ami akár sokkhatásként is leírható.
Ez egybecseng azzal, amit magam is gondolok a dologról, hisz szerintem egy-egy „fájdalmas” szójáték körülbelül úgy hat az ember elméjére, mintha a számítógépről ismert „reset” gombot nyomná meg valaki, hirtelen kizökkentve agyunkat a hétköznapi gondolatmenetek viszonylag nyugis folyamatából. Annak ellenére, hogy az effajta mókák során az ember gyakran jajdul fel, úgy vélem, nem feltétlenül ártalmas az ilyesmi, sőt felüdülést hoz a hétköznapok szürkeségébe, nem szokványos gondolkodási modellek igénybevételére serkentve agyunkat. Kisebbfajta elmetornaként hadd idézzek néhány agyamentséget egyik kedves barátomtól, Karesztől, a szóviccek – egyelőre koronázatlan – királyától, akinek társaságában nem ritkán olyan érzéssel ülünk, mintha egy komisz kölyköt látnánk a közvetlen közelünkben petárdával játszadozni. „Milyen állat a bdá? Valami olyasmi, mint a gnú.” „Milyen igével gyógyítja meg a mágus a magas növésű, süket szuahéli négert? Hosszú, fekete hallj!” „Mit csinál a szenvedő szövőember? Sző-nyeg.” „Mit csinál a vadászgató szövőember? Sző-lő.” „A nagyon intelligens kisgyerek hogyan szólítja meg az édesanyját, s egyszersmind kérdezi meg azt is, hogy finom-e az édesség? Édes a nyám?!” „Hogyan nevezik a csángók az arannyal befuttatott visszajárót? Rest aurant.” „Mi a hőemelkedés területi mértékegysége? Láz-ári.” (Lázári egy Szatmár megyei község.) „Mi az akácfa kiegészítő ellentétpárja? A siccfű.” „Két paraszt bácsi pálinkázás közben filozofál. Mé’, ki mentette meg az ílőüvilágot az özönvíztűl? Noé, mi?!” (Ezt Noémi nevű ismerősünk társaságában sütötte el.) „Mi a tökéletes katolikus úrvacsora? Borostyán.” (Latin neve Hedera helix – teszi hozzá.) És a kedvencem… „Hogyan nevezzük az egymellű óriást? Csöcslopsz.”
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.