2012. október 09., 10:002012. október 09., 10:00
Mindegyikünk számára van egy hely, ahol jól érezzük magunkat. Ez az a hely, ahol lakunk, az otthonunk, a négy fal határolta szoba. Itt mi vagyunk az elsők, és azt tehetjük, ami épp jól esik nekünk: pihenünk, szórakozunk, eszünk, olvasunk, alszunk és még sok egyebet teszünk a magunk kedvére. Családosként már szűkülnek a lehetőségek, de egymással magyarul társalgunk.
Kint aztán minden megváltozik. Ott már be kell érnünk a második hellyel, még a Székelyföldön is. Pedig itt a túlnyomó többség érti is és beszéli is a magyarnyelvet. Nem lehetünk elsők, mert ott fent dolgoznak és lent sem nyugszanak. Ehhez társul a megengedhetetlen közöny, amely eluralkodott felettünk.
„Sus se lucrează!”, (Fent dolgoznak!) – olvasom Csíkszeredában a kifeszített szalagra tűzött figyelmeztetést. Értem, persze, hogy értem, fent, a tízemeletes tömbház tetején cserepet javítanak és arra figyelmeztetnek, hogy ne lépjem át vagy ne bújjak keresztül a szalagon, mert még megjárhatom. Számolok és megállapítom, amit különben eddig is tudtam, hogy nyolcvan százalékban székely
magyarok lakják a tömbházat. De ha egyetlen egy magyar lakná, akkor is illene őt magyarul is megszólítani. Csupán két szó erejéig: „Fent dolgoznak!” Annál is inkább, hogy a cserépjavító munkások és a vállalatvezetők is székely magyarok.
Fent dolgoznak, és minden igyekezetük arra irányul, hogy tudatosítsák bennünk, nincs első hely, csak az örökös második. Ezt üzeni a román parlament a Székelyföldnek az autonómia ügyében, ezt üzeni az újonnan nyílt csíkszeredai áruház, ahol csak szemüveggel találod meg ott, valahol lent az apró betűkkel írt magyar feliratokat, és ezt üzeni a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora és szenátusa a – jogosan – magyar karok létesítését kérő magyar közösségnek.
A közeli jövőt vetíti elénk a marosvásárhelyi mentőközpont új épületének átadási ünnepsége is, ahol hiába keresel egyetlen egy magyar szócskát is az épület homlokzatán és a különböző irodák, laboratóriumok ajtóin, ahol az ünnepi beszédek soraiból is száműzték a magyar nyelvet. Mindez történik egy olyan városban, amely nem is olyan rég székely magyar városnak számított és ahol még mindig fele-fele arányban élnek magyarok és románok. Itt már a második hely is megszűnt. Ez lenne Csíkszereda jövője?
Fent dolgoznak, de lent sem tétlenkednek. Következnek a parlamenti választások, elhangzik majd sok-sok ígéret és fogadalom, feltehetően húsznál több magyar képviselő és szenátor kerül be a parlamentbe, és csurran-cseppen majd valami a magyaroknak is. Aztán egyre kisebb lesz az a hely, ahol mi magyarok is otthon érezhetjük magunkat. Mert fent dolgoznak, de nem értünk, hanem értük, önmagukért!
Talán még a temetőben sem jut hely a számunkra. Mondom ezt dési utam tanulságaként, ahol a hajdani református temetőben egy olyan sírra akadtam, amelyet egy „Ocupat!”, (Foglalt) feliratú táblácskával jelölt meg az új tulajdonos, és amelynek terméskőből álló sírköve arról tudósít, hogy abban a sírban egy 1800-as években eltemetett magyar ember nyugszik. Így tűnünk el temetőinkből is.
Beder Tibor
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.