Nem először történt meg velem, hogy kiválasztottak. Szerencsés csillagzat alatt születtem, vagy valami hasonló.
2013. május 14., 13:072013. május 14., 13:07
Nem fogják elhinni, de százezer eurót nyertem. Na jó, szerencsére én sem hittem el, de azért elmesélem, hátha hasznára válik valakinek.
Szóval csörög az ember mobiltelefonja, az én esetemben egy RDS-mobil. Láthatóan valamelyik más hálózatból hívnak, de a szép hangú férfiember a vonal másik végén úgy mutatkozik be, mintha az én telefon- és internetszolgáltatómat képviselné. Megkérdi, én vagyok-e az előfizetés tulajdonosa, de nem zavarja, amikor közlöm, hogy nem. Kéri a nevemet, elmondom, nem titok – persze nem a teljes nevemet, csak a többségiek számára egyszerűsített változatát, és eléggé fel is bosszankodom, amikor még azt is csak ötszöri próbálkozásra sikerül utánam mondania. Ekkor blazírtan, mint az igazoltató rendőr, azt mondja a beszélgetőtárs: „Kora és foglalkozása?\" Belőlem csak egy „Tessék?\" bukik ki, mert valahonnan már azelőtt sejtettem, hogy valami nincs rendben, hiszen a saját szolgáltatómmal többször beszéltem már telefonon, ismerem a betanult szófordulataikat, tudom, hogy a beszélgetéseket mindig rögzítik, és ezt előre közlik, és így tovább. Az ember, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon, megismétli, hogy a koromra és a foglalkozásomra kíváncsi. Nos először is úrinő kora felől nem érdeklődünk, ahhoz legfeljebb annak van köze, akinek joga van a személyes irataimat ellenőrizni, másfelől akkor már világos lett, hogy ha megmondom, hogy újságíró vagyok, sose tudom meg, mivel akartak átverni. Kérdem, minek kellenek neki ezek az adatok, ő meg csak titokzatosan annyit árul el, mondjam meg, és akkor megtudom. Ekkor már tényleg megmérgelődtem, közöltem, hogy azonnal tudni akarom, miért van szüksége a személyes adataimra, amikor nagy kegyesen, hallható mosollyal beleegyezik, hogy na jó, elárulja a titkot: nyertem százezer eurót!
Védekezési reakció volt a részemről, hogy hidegvérrel csak annyit mondtam, köszönöm, nem érdekel, és letettem a telefont, de utólag megbántam. Nem mintha kíváncsi lettem volna rá, hogy a sok ismert csalási módból, melyiket akarta rajtam kipróbálni, de annyit megérdemelt volna, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Úgyhogy kedves olvasók, kérem, ha ilyennel találkoznak, ne siessék el a dolgot, tegyék ezt meg az én nevemben is.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!